Interjúsorozatunk a 2019/2020-as tanév őszi szemináriumkínálatát mutatja be. Kurzusaink vezetői órájuk bemutatása mellett szakmai területükről, tanítással kapcsolatos élményeikről és pályafutásukról is mesélnek.
Az alábbiakban Hevér Dániel szemináriumvezetőnkkel készült interjúnkat olvashatod a “The Art of Creativity: Storytelling Through Film” címet viselő kurzusa kapcsán.
Kérlek, mutatkozz be! Hogyan jellemeznéd magad néhány szóval? Mivel foglalkozol, milyen területek iránt érdeklődsz?
Hevér Dániel filmrendező vagyok. Az angliai Arts University College at Bournemouth-ban tanultam fotózni, a mester diplomámat a los angelesi American Film Institute-ben szereztem filmrendezésből.
Több kisfilm után jelenleg az első nagyjátékfilmemet, a Valami Madarak-at fejlesztem, amivel nemrég részt vettünk a MIDPOINT nevű nemzetközi forgatókönyv fejlesztői workshopon és júliusban Karlovy Varyban elnyertük a fődíjat. A rendezés mellett lehetőségem volt itthon forgó hollywoodi produkciókban is részt venni, ami sokat segített abban, hogy átlássam egy nagyobb film működését.
Hogyan lettél szemináriumvezető? Mi motivál a tanításra?
Egyetemista koromban volt szerencsém fantasztikus filmesekkel személyesen találkozni, és ezek a találkozások nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy ezt a szakmát választottam. Ezért a szemináriumon is arra helyezem a hangsúlyt, hogy kedvet csináljak a diákoknak a filmkészítéshez.
Nagyon motiváló érezni azt is, ahogy megváltozik a diákok hozzáállása a filmekhez a szeminárium hatására.
Elkezdenek kritikusan gondolkodni arról a mozgóképpel teli világról, ami körülvesz minket, artikulálni tudják az érzéseiket.
2019-ben ért például véget a Trónok Harca, és a srácok kértek arra, hogy az egyik órán elemezzük ki, hogy mi történt az utolsó pár részben. Mindenki megosztotta a véleményét, közösön gondolkodtunk arról, vajon hogyan lehetett volna másképp csinálni a dolgokat.
Miről szólnak az általad vezetett szemináriumok?
Filmeket elemzünk, megtanuljuk, hogyan épül fel egy filmes stáb, hogy miben más az amerikai és európai filmes kultúra és hogy mik a történetmesélés alapjai. Megtanulunk egy kicsit imprózni, azaz improvizálva közösen létrehozni jeleneteket. Ez egy nagyon játékos módja annak, hogy a mások előtt való szereplést gyakoroljuk, illetve szuperül fejleszti a kreativitást.
Gyakran vannak meghívott filmes vendégek, akikkel az óra keretében beszélgetünk. Ezek a beszélgetések első kézből nyújtanak bepillantást a filmkészítés egy-egy speciális területére. Próbálom ezt is mindig az adott csoport igényeihez igazítani – 2019 tavaszán azért színésznőt hívtunk meg, mert volt olyan diákom aki kifejezetten a színészkezdés iránt érdeklődött. A színésznő mellett akkor egy vágó volt a vendégünk, ősszel pedig egy operatőrt és egy forgatókönyvírót hívtam, mert ezt kérték a srácok.
Milyen érdeklődésű diákoknak ajánlanád, hogy eljöjjenek a szemináriumodra?
Ha valaki a film, az írás, vagy a színészet iránt érdeklődik, akkor biztosan nem fog csalódni a szemináriumban.
Mit tanulhatnak, mit nyerhetnek a diákok, ha részt vesznek a szemináriumodon?
A mozgóképek a mai világunkban teljesen körülvesznek minket, ezért fontos, hogy megértsük, milyen módon hatnak ránk.
Nem csak a mozi, vagy tévéfilmekre gondolok, de az Instagram, Snapchat, Facebook világában is folyamatosan videók bombáznak minket. Azáltal, hogy megértjük hogyan épül fel ezeknek a dramaturgiája, megtanulunk kritikusan gondolkodni róluk, és megértjük hogy milyen módon befolyásolnak minket a mindennapi életben.
Van egy óra, ahol moziplakátokat elemzünk, hogy jobban megértsük, milyen eszközöket használnak a filmek marketingje során a forgalmazók arra, hogy bevigyenek minket a moziba.
Vannak diákok, akikkel a közös munka a szeminárium után is folytatódik, több diákom is filmes vagy művészeti suliba való felvételi előtt áll. Ilyenkor együtt tudunk gondolkodni, hogy melyik suli lenne a legmegfelelőbb, illetve hogy milyen portfólióval lenne érdemes felvételizni.
Mit gondolsz az Engames diákokról? Mit nyújt nekik az akadémia?
Szerintem szuper kezdeményezés az Engame és én nagyon szeretek itt tanítani.
Úgy látom, a magyar középiskolák legnagyobb része egyáltalán nem tudja felkészíteni a diákokat arra, hogy szakmát válasszanak, és ebben sokat tud segíteni az Engame.
Mostanra egy komplex, több évet átölelő oktatási rendszer alakult ki, ami tényleg egyéni módon segíti a diákokat a gimnázium mellett.
Amikor én voltam gimis, mi semmilyen segítséget nem kaptunk azzal kapcsolatban, hogy mihez kezdjünk magunkkal középiskola után, pedig szerintem 17-18 évesen erre az embernek nagyon nagy szüksége lenne. Ebben szuper segítség az Engame.
Ha csak egy mondatot üzenhetnél ennek a korosztálynak, mi lenne az?
Hogy legyenek magukkal türelmesek!
