Interjú Klézli Anikóval, a University of Aberdeen diákjával

Korábbi interjúsorozatunkban már kint tanuló diákjainktól kérdeztünk.

Elsősorban a személyes élményekre, indíttatásokra, tapasztalatokra és jövőképre koncentrálunk. Milyen az, amikor az álom valóra válik, a külföldi tanulmányok megkezdődnek és a korábban még homályos jövő egyre megalapozottabb gondolatok mentén bontakozik ki. Ezúttal Klézli Anikóval beszélgetünk, aki szintén az Engame Akadémia mentorprogramjával készült a felvételikre és 2012-ben Skóciában kezdte meg alapképzését.

Hol tanulsz most?

Skóciában, Aberdeenben a University of Aberdeenen tanulok Politics & International Relations-t.

Hogy alakult, hogy ezen a szakon kezdted meg az egyetemet?

Mindig is foglalkoztatott a politikai döntések háttere, hiszen ha akarjuk, ha nem a politika mindig része az életünknek valamilyen formában.  A nemzetközi kapcsolatokat pedig azért választottam, mert valamilyen úton-módon szeretnék segíteni az olyan embereknek, főleg gyerekeknek, akik kevésbé szerencsések és szinte semmilyen lehetőségük sincs a kitörésre az adott helyzetükből. Lehet, hogy naivan, utópisztikusan hangzik, de szerintem minden gyerek megérdemli az egyenlő esélyt az élet minden területén.

És miért Aberdeen?

Pár éve el sem tudtam volna képzelni, hogy ne Magyarországon tanuljak. Viszont még az érettségi előtti nyáron eljutottam Washingtonba, és ott fogalmazódott meg bennem, hogy én külföldön szeretnék tanulni, nem tudom pontosan, hogy honnan jött ez az ötlet, de utána eltántoríthatatlan lettem. Skóciát elsősorban azért választottam, mert az EU-s diákoknak nincs tandíj, az oktatás színvonala pedig kimagasló, a gyönyörű tájakról nem is beszélve.

Mikor kezdted el a felkészülést a jelentkezésre?

Szeptemberben, amint elkezdődött az utolsó iskolai évem. Fogalmam sem volt, hogy a külföldi jelentkezést eszik-e vagy isszák-e, így hatalmas szerencsém volt a mentorommal, Zsófival. Mindig mindent tudott és így a készülés is sokkal könnyebben ment. Az első lépés nálam az IELTS tanfolyam volt, majd az öt egyetem kiválasztása, a motivációs levél megírása és a tanárom ajánló levelének megszerzése. Ezek mellett persze gőzerővel készültem az érettségire.

Mi volt a legnehezebb feladat a jelentkezés során?

A motivációs levél megírása, soha nem írtam még ilyet, és tudtam, hogy ez az egyik legfontosabb része a jelentkezésnek. Nagyon nehéz volt megtalálni az egyensúlyt, hogy ne tűnjek fellengzősnek, de mégis megmutassam, hogy én vagyok az, akit az egyetem a diákjai között szeretne tudni.

Volt valami, amit kifejezetten élveztél a jelentkezésben?

Azt, hogy tudtam, hogy jó kezekben vagyok, tényleg csak a tanulásra kellett koncentrálnom. Az elején rettegtem a motivációs levél megírásától, azt se tudtam, hogyan álljak neki, de Zsófi rengeteg segítő dokumentumot adott, és az utolsó vesszőig, betűről-betűre, mindent átnézett velem. Igaz, hogy ezt volt a legnehezebb megírni, de ezt is élveztem a legjobban.

Hogy tetszik az egyetemi élet?

Az embernek tényleg olyan érzése van, mintha a Harry Potter díszletei között tanulna, már csak Voldemort hiányzik a képből. A tanárok nagyon felkészültek, és a többségén látszik, hogy tényleg élvezi, hogy taníthat. Rengeteg sport és szakkör közül lehet választani, lehetetlen unatkozni.

Az első szemeszterben nemzetközi kapcsolatokat (kötelező), nemzetközi jogot, nyelvészetet/kommunikációt és franciát hallgattam. A második szemeszterben politológiát (kötelező), köz és emberi jogot, szociológiát és franciát tanulok. A két kötelező tantárgyat kivéve mindent én választottam, egyedül az előadások vannak fix időpontban, a szemináriumokat pedig mi választjuk, szerencsére sok opció van.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindennap órákig tanulok, de igyekszem mindig felkészülve menni az órákra, főleg a szemináriumokra. Ha pedig esszé vagy vizsgaidőszak van, akkor szinte beköltözöm a könyvtárba.

Hogy telik egy átlagos napod?

Az órák 9-10 körül kezdődnek, általában 2-3-ig, rossz esetben 5-ig vagyok az egyetemen. A szerdám pedig teljesen szabad. Emellett hetente háromszor járok vívni. Szerencsére azért szabadidőnk is akad, főleg hétvégén, ilyenkor a pénztárcánk állapotától függően moziba, klubokba, házibulikba járunk.

Diákmunkát vállaltál kint?

Éppen most keresek, mert mostanra tisztázódott le teljesen az órarendem. Ha minden jól megy, akkor talán egy héten belül már munkát is találok, elég sok a lehetőség diákok számára, de nem a legegyszerűbb összeegyeztetni az órarenddel. Keresni lehet az egyetemen keresztül, és van még egy nagyon szuper honlap, a http://www.studentbeans.com/, itt is nagyon sok állásajánlat van direkt diákoknak.

Ismertél ott valakit, amikor kiköltöztél?

Senkit sem ismertem. Alig vártam, hogy végre megérkezzek, de természetesen nagyon izgultam. Mindenféle teóriák jártak a fejemben, hogy nem fogom tudni megértetni magam, nem fogom érteni amit mondanak, nem lesznek barátaim, stb. Szerencsére ezek a félelmeim az első napokban teljesen eltűntek. Mindenki nagyon nyitott, barátságos, és mindenkinek ugyanezek voltak a félelmei, így nagyon könnyen ment a beilleszkedés már az első naptól kezdve.

Most kikkel laksz együtt?

Kollégiumban lakom, 5-en lakunk egy lakásban, a konyha közös, mindenkinek saját fürdőszobája van. Az egyetemen keresztül jelentkeztem ide. Szerencsére szuper lakótársaim vannak, az egyetem negyed órányira van, nagyon szeretek itt élni. Kétségkívül ez volt életem eddigi legjobb döntése. Nagyon szeretem Aberdeent, igazi diákváros. Nem nagy, így nagyon könnyen kiismeri magát az ember, de mégis mindig van mit csinálni, nehéz unatkozni. A tengerpart és a táj pedig gyönyörű. A legjobban természetesen a családom és a barátaim hiányoznak, de szerencsére a Skype segítségével sokat tudunk beszélni.

Mi volt a legmeglepőbb különbség számodra?

Ez elég banálisan fog hangzani, de az, hogy le- és felszállásnál mindig mindenki köszön a buszsofőrnek, sokkal közvetlenebbek az emberek.

Milyen gyakran jössz vissza Magyarországra?

A tervek szerint évente kétszer, Karácsonykor három hétig otthon voltam. Azt hiszem végleg kint szeretnék maradni, nem biztos, hogy Skóciában, de mindenképpen külföldön képzelem el a jövőmet. Ha lediplomáztam szeretnék posztgraduális képzésre jelentkezni, nagyon érdekel a politikai kommunikáció és pszichológia.

Mit ajánlanál azoknak, akik most tervezik a külföldi felvételit?

Ha már leadták a jelentkezést, akkor ez volt életük legjobb döntése, ha még nem tartanak ott, akkor pedig ez lesz életük legjobb döntése. Mindenképpen időben kezdjék el az egész procedúrát, főleg a motivációs levél megírását és a felkészülést a nyelvvizsgára (ha még nincs), nem jó az utolsó pillanatban még ezek miatt is idegeskedni. Az érettségi évében amúgy is annyi más miatt lehet izgulni. Ami pedig a legfontosabb, mindenkinek egy hatalmas kalappal.

Hasonló cikkek

Ilyen érzés megnyerni a Startup Challenge-et

Véget ért a 2024-es középiskolásoknak szóló nívós ötletversenyünk, ahol ezúttal egy jogi dokumentumelemző és összefoglaló alkalmazás ötlete vitte el a pálmát. A harmadik alkalommal megrendezett megmérettetés döntőjébe ezúttal tizenkét nagyon jól kidolgozott, valós problémákra megoldást nyújtó elképzelés jutott be.

Tovább olvasom »