“Szülői szempontból a keretek és a szabadság egyensúlyának megtalálásán túl az egyik legnehezebb feladat az elérhetőség és a jelenlét biztosítása. Egy kamasz ugyanis épp szeretne leválni, miközben viszont továbbra is szüksége van a szüleire. És nem, nem csak azért, mert otthon van kaja. Érzelmileg, lelkileg sincs még készen egy kamasz arra, hogy teljesen önálló legyen.
Csakhogy ezt nem mindig érzi, sőt ennek sokszor épp az ellenkezőjét mutatja.
A szülő azonban jó, ha ebben az időben, főleg ennek az időszaknak az elején még meg tud maradni referenciapontnak.
Ehhez viszont fontos, hogy a szülő kíváncsi, érdeklődő legyen a gyereke életével kapcsolatban, ugyanakkor nem baj, ha nem egy rámenős, folyamatosan a gyereke szobájába kopogás nélkül benyitó mikromenedzser formájában teszi ezt.
Hanem úgy és akkor van jelen, ahogy és amikor arra a gyereknek szüksége van.
Hogy ez pontosan mit is jelent, azt implicit, ki nem mondott tárgyalások döntik el újra és újra. “
– Szél Dávid, pszichológus segített nekünk körbejárni, hogy milyen is a kamaszkor a kamaszok számára.
Tizenöt évesnek lenni nem csupán egy életszakasz – ez az időszak átjáró a gyermekkorból a felnőtt lét felé. A kamaszkor során az ember hatalmas változásokon megy keresztül: testileg, lelkileg és szellemileg egyaránt. Ez a fejlődés gyakran kívülről is látványos (testi változások, öltözködés, hajviselet, mozgás, új szokások), de belül – az agyban, az érzelmi világban és a kapcsolati rendszerben – egyenesen forradalmi átalakulás zajlik.
Miközben a szülők és pedagógusok gyakran küzdenek a kamaszlélek megértésével, fontos felismerni: ez az időszak éppúgy tele van lehetőségekkel és kihívásokkal.
Járjuk körbe fejlődéslélektani és oktatási szempontok alapján, hogyan lehet kísérni a 15 éveseket ebben az összetett és izgalmas életkorban!
Az agy fejlődése: miért ilyen nehéz a fókusz és a szabályozás?
A serdülőkorban az agy jelentős átalakuláson megy keresztül, különösen a homloklebeny fejlődik, ami a döntéshozatalért, tervezésért, az impulzuskontrollért, a perspektívaváltás és a késleltetés képességéért és önszabályozásért felelős. Ez a rész azonban (a következő közel 10 évben) még épülőben van, így nem meglepő, ha a kamasz nehezen tud fókuszálni, gyors hangulatváltozásokat él át, vagy impulzívan reagál.
A limbikus rendszer – amely az érzelmek feldolgozásáért felelős – ezzel szemben már aktív és rendkívül érzékeny, ezért a serdülők gyakran érzelmileg túltelítettek, érzékenyebbek a stresszre, kritikára, kortársi visszajelzésekre. Fontos ugyanakkor megérteni, hogy míg a prefrontális kéreg képes átlátni az időbeli összefüggéseket – érti a múltat, a jelent és a jövőt, kezeli a fikciót, a komplexitást és a hosszabb, verbális üzeneteket –, addig a limbikus rendszer teljesen jelen idejű. Ott nincs helye képzeletnek vagy hosszú magyarázatoknak; a befogadható üzenetek egyszerűek és azonnaliak: ölelés, érintés, hangszín, biztonság.Ezért is fordulhat elő gyakran, hogy hiába gondoljuk, hogy amit mondunk, az logikus és meggyőző, valójában nem az számít, hogy mit mondunk, hanem az, hogy hogyan mondjuk. A serdülők számára az érzelmi töltet, a hangnem és a nonverbális jelzések sokkal hamarabb „érnek célba”, mint a tartalom maga.
Identitáskeresés és az önállóság vágya
A tizenévesek számára ez az időszak a „ki vagyok én” kérdésének középpontba kerülését jelenti. Erik H. Erikson fejődéspszichológus szerint a serdülőkor az identitás kialakulásának szakasza: a fiatalok próbálják meghatározni, hogy milyen értékeket vallanak, hová tartoznak, kik szeretnének lenni. Ezzel párhuzamosan megnő az önállóság iránti igény, ami gyakran konfliktusforrás a szülőkkel és tanárokkal, akik még gyerekként kezelik őket.
Az identitáskeresés természetes része a kísérletezés – különböző stílusokkal, közösségekkel, véleményekkel. Ez a próbálkozás azonban csak biztonságos keretek között szolgálhatja igazán a fejlődésüket.
A kortárs kapcsolatok és a közösségi nyomás
15 évesen a kortárscsoport véleménye gyakran fontosabbá válik, mint a szülőké. A fiatalok önértékelése sokszor a kortárs visszajelzéseken múlik. Ez természetes, ugyanakkor komoly szorongás forrása is lehet, különösen, ha megjelenik a kiközösítés, a bullying vagy a közösségi médiában való folyamatos összehasonlítás kényszere.
A digitális tér állandó jelenléte miatt nehéz valóban pihenni, kikapcsolódni, vagy egyszerűen csak “nem elérhető” állapotban lenni. A kamaszok sokszor a közösségi médiában élik meg az elfogadást – vagy éppen az elutasítást –, ami még inkább befolyásolja önbizalmukat és pszichés jóllétüket.
Késleltetés, impulzuskontroll és a szülők szerepe
A serdülők számára az azonnali szükségletkielégítés – „azonnal akarom, most” – nem luxus, hanem neurológiai realitás. A késleltetés, a következmények előrelátása és a türelem gyakorlása csak később válik valódi készséggé.
A szülőknek itt fontos szerepe van: nem szabad elvárni, hogy a kamasz már kész felnőttként viselkedjen, de lehet és kell is támogatni őt abban, hogy megtanulja kezelni a belső feszültséget, felismerni saját érzéseit és döntéseit. A bizalom, a keretek és az érzelmi támogatás hármasa az, ami hosszú távon segítheti a fejlődést.
Az oktatási rendszer hatása: mit tanul meg a gyerek, és mit nem?
Egy 15 éves már legalább nyolc évet töltött az oktatási rendszerben. Ez idő alatt megtanulhatott alapvető készségeket: írni, olvasni, számolni, sőt akár komoly elméleti ismereteket is szerezhetett. De vajon mit nem tanul meg az iskola falai között?
Gyakran hiányzik a tananyagból az érzelmi intelligencia fejlesztése, a kritikus gondolkodás, az önismeret vagy a jogtudatosság. A gyerekek sokszor úgy lépnek ki a középfokú oktatásból, hogy nem tudják, hogyan érveljenek, hogyan kérdezzenek, vagy hogyan érvényesítsék magukat konstruktívan.
A túlterheltség és az elvárások szorítása
A 15 éves diákok nap mint nap óriási terhelésnek vannak kitéve. Az iskolai teljesítménykényszer, a felvételikre való készülés, a szabadidő hiánya mind hatással van a mentális egészségükre.
Eközben a tanárok is nyomás alatt állnak: tantervi követelmények, adminisztráció, fegyelmezési elvárások. Így nem csoda, hogy a tanárok és a diákok gyakran nem egymás szövetségeseiként, hanem szembenálló felekként jelennek meg – pedig épp az együttműködés lenne a kulcs. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy a tanárok ne csak a diákokkal, hanem a szülőkkel is bizalmi kapcsolatot tudjanak kialakítani. Amikor a szülő–diák–tanár hármas egy oldalon áll, és közös szemléletben, egymást erősítve tudnak együtt dolgozni, akkor lehet valódi fejlődésről és támogatásról beszélni – nemcsak tanulmányi, hanem érzelmi és szociális téren is.
A rejtett tanterv, azaz az iskolai normák és értékek informális átadása ugyanakkor formálja a társas készségeket. Ha ez az iskolarendszerben nem tudatos, könnyen alakulhat ki hierarchikus, versengő légkör, ahol nincs helye a vitakultúrának, az empátiának vagy a különböző nézőpontok, vagy bármilyen jellegű másság elfogadásának.
Hogyan lehetne másképp?
Mit tehetnek a szülők és tanárok?
A kamaszkorban a legnagyobb ajándék a kapcsolódás. A kamasz akkor tud fejlődni, ha érzi: számít, amit gondol; szabad hibázni; kérdezni nem gyengeség. A tanárok részéről a nyitottság, az érdeklődés, az élményszerű tanítás hatalmas lökést adhat. A szülő pedig lehet a biztos háttér, aki bátorít, ha kell, de nem irányít túl szorosan.
Alternatív oktatási módszerek – működhetnek?
Igen! A projektalapú tanulás, az élményalapú oktatás vagy a reflektív, önismereti foglalkozások valódi mélységet hozhatnak az oktatásba. A diák nem passzív befogadó, hanem aktív résztvevő lesz – ez pedig önbizalmat, motivációt és készségeket épít.
Mi segít a stressz és szorongás csökkentésében?
A kamaszoknak szükségük van arra, hogy megtanuljanak megküzdési stratégiákat: sport, művészet, természet, meditáció, beszélgetések – mind hozzájárulnak a pszichés egyensúlyhoz. Az önbizalom építése nem az elismerések számán múlik, hanem azon, hogy van-e lehetősége a fiatalnak kipróbálni magát, tanulni a hibákból, és saját tempójában haladni.
Ez az útkeresés időszaka. A bizonytalanság nem hiányosság, hanem lehetőség. Ha felnőttként elfogadjuk, hogy nem nekünk kell „készen” látni őket, hanem kísérnünk kell őket – akkor valódi találkozások születhetnek. Ez pedig az első lépés egy önazonos, bátor és kíváncsi felnőtté váláshoz vezető úton.
Mi az Engame-nél ezeket szem előtt tartva alakítottuk ki oktatási programjainkat és arra törekszünk, hogy minden diák megtalálja az útját és elinduljon rajta, amely leginkább való hozzá és amelyben ki tud teljesedni.
Az Engame Akadémia képzései 2010 óta több száz magyar diáknak segítettek a pályaorientációban és önismeretben és álmaik egyetemére való bekerülésben. Középiskolásoknak szóló angol nyelvű programjainkon a pályaválasztás, készségfejleszés mellett segítünk megtalálni a neked való képzést, egyetemet, és a konkrét jelentkezési folyamat során is melletted állunk.
Egész tanéves, angol nyelvű oktatási programmal és 4 napos rövid képzésekkel, segítjük 9-12. osztályos diákjainkat
-
önmaguk megismerésében, érdeklődési területeik feltérképezésében és a hozzájuk leginkább illő szakterület megtalálásában
-
21. századi személyes és akadémiai, gyakorlati képességek fejlesztésében
-
a hétköznapi és a szakmai életben használható, magabiztos angoltudás elsajátításában
-
a továbbtanulási döntés meghozásában és a (külföldi) egyetemi felvételi minden szakaszában
Várunk szeretettel következő nyílt napunkon, ahol bővebben is tájékozódhatsz a programról!
-
Külföldi továbbtanulásra felkészítő, egész tanéves programunk
-
Továbbtanulásra felkészítő, készségfejlesztő és tudományterületeket bemutató rövid képzéseink
-
Ingyenes E-könyveink különböző témákban
