Alternatív oktatási programunk diákjai minden évben egy önálló projekt megvalósításán dolgoznak, amelynek témáját saját érdeklődési területüknek megfelelően választhatják.
A 2019/20-as tanévben Sophomore, azaz 10. évfolyamos diákunk, Gönczi Gergely projektjeként egy saját gitárt épített. Interjúnkban Gergő a projekt ötletéről és megvalósításáról mesél.
Mesélj kicsit magadról – hova jársz és miket csinálsz a középiskolán túl?
Jelenleg a Bálint Márton Középiskolába járok. Iskolán túl mindig legalább két hobbim volt – nehezemre esik egyszerre csak egy dologgal foglalkozni, mert már fiatalkoromban is rengeteg minden érdekelt, a repülőgépektől a rovarokig.
Mindig is szerettem a kezeimmel alkotni, rajzolni, kézműveskedni, szétszedni dolgokat, és ritkán össze is rakni azokat.
Az érdeklődési köreim közül kitűnik a fotográfia, amit alsós koromban kezdtem és még mindig nagyon szeretek. Ezen kívül aikidoztam, gokártoztam amatőr szinten, és körülbelül 6 éven át versenyeztem hegyikerékpáron, ami most is hiányzik. A sportokon és művészeti ágakon kívül, a dolgok működési elve, fizikája is nagyon érdekel. Valószínűleg innen ered a természet és a járművek mechanikája iránti affinitásom.
Jelenleg a középiskola 11. évfolyamán fogom kezdeni a tanévet, és később mérnöki pályán tervezek továbbtanulni. Így nem könnyű sok hobbit fenntartani, kifejezetten, ha azok idő- és pénzigényesek. Ha éppen az egyik hobbimnak hódolok, a többit elhanyagolom.
Jelenlegi hobbijaim a zene (gitár, harmonika), az autószerelés, a fotózás, és a legújabb a barkácsolás, ezen belül is kifejezetten a hangszerkészítés.
Mindezzel szimultán foglalkozni lehetetlen, és sokszor van, hogy egyikkel sem haladok előrébb emiatt. És sportokról még nem is esett szó. Jelenleg nem sportolok, amin minél hamarabb szeretnék változtatni. Remélhetőleg újra el tudok kezdeni kerékpározni vagy találok magamnak egy új sportágat, amiben remélhetőleg kevés kompromisszum mellett tudok elmerülni.
Engame projekted egy igazi gitárt megépítése volt. Honnan jött az ötlet?
Amikor a karantén elkezdődött, mindenképp ki akartam használni a rendelkezésre álló plusz időt. Az időm (túlságosan is) nagy részét Youtube videók nézegetésével töltöttem. Ez egy veszélyes játék, mivel könnyen bele lehet esni egy ”hamis motiváltság” érzetébe, amikor valami nagyon megtetszik és úgy érzed, egyre többet tudsz meg róla, miközben a valóság idealizált, szerkesztett verzióját látod. Mindemellett valóban sok és specifikus információhoz tud jutni az ember.
A karantén ideje alatt épp a gitározás lett a mindenem, azon belül is az egyszerű alapanyagokból készült, úgy nevezett szivardoboz gitáron való játék. A karakteres hang és az olcsó kivitelezés joggal tette szimpatikussá ezt a leendő hobbit, bár maga az elképzelés teljesen alaptalan volt. Miért akar egy tizennyolc éves gimnazista gitárt építeni a semmiből, amikor még gitározni sem tud?
Kezdetben nem volt elég a motiváció – míg egy nap aztán úgy éreztem, hogy fejemben már összeáll, mi is kéne egy ilyen hangszer megalkotásához, hogyan rakódna össze, és milyen sorrendben.
Emellett magát a gitárt ajándékba terveztem egy számomra nagyon fontos személynek, akit egy hónap választott el a felnőttkor betöltésétől, így a relatív szűk határidő elég löketet adott, hogy belevágjak a munkálatokba. Továbbá az is segített, hogy épp ekkor került sor az egyik szobánk laminálására, a hátra maradt laminált lapokból pedig remek gitártest készülhetett.
Milyen élmény volt a projekt megvalósítása? Milyen várt és nem várt kihívásokkal találkoztál?
Őszintén, semmi máshoz nem tudnám hasonlítani. Mindaddig lehetetlennek tűnt, amíg el nem készült. Amikor pedig közel végleges állapotba került, nehezemre esett visszagondolni a teljes folyamatra, a nehézségekre, a sikerekre. Egy két napnak érződött, ami valójában majdnem egy teljes hónap volt.
Mivel sosem csináltam semmi ehhez foghatót, előzetes tapasztalatból nem meríthettem megoldásokat, viszont rengeteg információhoz jutottam hozzá az interneten keresztül. Ami már az elején is szembetűnő volt számomra, az a tény volt, hogy nincs egy 100%-ban biztos, meghatározott tervem a megvalósításhoz. Igazából minden előtesztelés fejben, internetről vett tapasztalatokból állt össze.
Kihívások terén számítottam arra, hogy az alap famegmunkálás is új terep lesz számomra. Arra viszont nem számítottam, hogy legalább háromszor kell mindent felmérnem, mielőtt bármihez is hozzányúlnék. De végül is ennek köszönhetem, hogy nem kellett több prototípust is a kukába hajítani.
Valószínűleg a legnagyobb meglepődést mindig a siker okozta, mert hiába akartam, hogy elsőre minden összejöjjön, amikor ez ritkán meg is történt, úgy éreztem, mintha nem is történhetett volna máshogy.
Egészen érdekes volt, amikor az online rendelt szükséges gitáralkatrészek (hangolókulcsok, húrok) összeépültek az előkertben rohadó fenyő pallóból és laminált padlóburkolatból összeragasztott tákolmánnyal.
Egy kifejezetten megpróbáltató feladat a bundok (a nyakon lévő fémszálak) felhelyezése volt. Ezek távolsága szabja meg, hogy lefogásnál jól behangolva szólal-e meg a gitár. Egy tolómérővel felszerelkezve, néhány óra után sikeresen helyére kerültek a fémszálak. Ez egy igazán türelemigényes munka volt, és a szerencse is pont jókor szegődött mellém.
Visszagondolva, ami még meglepően nagy kihívást jelentett, az a gitár tervezése volt. Ezt a rengeteg változónak köszönhettem. Kevés konstans mérettel, aránnyal, vagy anyaggal dolgozhattam. Ez a szabad alkotás egyik nagy hátránya és komolyan megnehezítette a munkámat.
A végleges verzió nem a legegyszerűbb, és nem is a legideálisabb lett, de összességében nincs miért panaszkodnom.
Mi volt a leghasznosabb, amit a projektmunka alatt megtanultál? Van valami, amit utólag másképp csinálnál?
Sokszor hallottam már, hogy kis lépésekkel messze lehet jutni, de talán itt ezt valóban megtapasztalhattam, bár nem tudatosan jártam el így. Összességében nagyon sokat tanultam, mint barkácsolás, fabrikálás, mint projektmunka terén.
Türelem és kitartás terén valami eddig részemről meg nem tapasztalt szintet tudtam elérni, amit szeretnék minél többször reprodukálni a jövőben.
Legközelebb mindenképp több időt fogok hagyni magamnak. Hiába „a legjobb múzsa a határidő”, ez nem azt jelenti, hogy emiatt fölösleges stresszfaktorokkal kell dolgozni, és emiatt nem marad idő a végső csinosításra.
Emellett mindenképp meg akarok tanulni rendesen tervezni, akár rajzok, akár szoftver segítségével. Sokkal jobb szétválasztani a tervezést és a kivitelezést, mert ezekkel szimultán foglalkozva, sokkal több idő megy el a folyamatra.
Summázva, nem hiszem, hogy sok mindent máshogy csinálnék, de mindenképp van miben fejlődni.
A későbbiekben gondolkozol a zenei pályán?
Mint előbb említettem, reál, mérnöki irányt tervezek, bár nem vagyok teljesen biztos benne, hogy ez a nekem való irány. Valószínűleg azt remélem, hogy mérnökként, megfelelő képesítéssel tudnék nekivágni egy hasonló projektnek.
Sose jártam szolfézsre, nem erőszakoltak rám semmilyen hangszert, a zene viszont mindig is érdekelt. Most itt vagyok tizennyolc évesen és úgy érzem, elég későn kezdek el hangszeren játszani, de még mindig sokkal jobb, mintha sose vágtam volna bele. Ha a zenélés nem válik többé, mint hobbivá, akkor se fogom abbahagyni. Persze szeretnék odáig eljutni, hogy saját dalokat írhassak, de ez a jövő muzsikája.
Röviden tehát, ha nem is zenész lesz belőlem, de ennek az alkotási formának tisztelője szeretnék maradni, és remélem lehetőségem lesz mind zenét, mind hangszereket alkotni.
