Az Egyesült Királyság az elmúlt években rendkívül népszerű célpont volt a külföldön továbbtanulni vágyó magyar diákok számára. Angol nyelvű képzéseik széles választéka, neves egyetemeik, magas színvonalú oktatásuk által Főleg Anglia és Skócia került a fókuszba. A a Brexit hozta változásokkal alternatívaként egyre inkább előtérbe kerül Írország is, mint külföldi tanulmányok szempontjából vonzó célország.
Az ír felsőoktatásról, az írországi továbbtanulás előnyeiről és hátrányairól valamint az egyetemi életről Mártával, a Trinity College Dublin diákjával és a DubinbaMentaMárta vlog és blog készítőjével beszélgettünk.
Kérlek, mutatkozz be: hol, milyen szakon tanulsz?
Czinkóczky Márta Menta vagyok, harmadéves egyetemista Dublinban, Írországban. A Trinity College Dublin egyetem Biological and Biomedical Sciences szakán tanulok, amely egy négy éves kurzus, az utolsó két évre választható specializációval. Nekem kezdetektől fogva a genetika volt a cél, így választásom a Human Genetics szakirányra esett, ahova sikeresen bejutottam és meglehetősen boldogan végzem jelenleg is.
Hogyan jellemeznéd az ír felsőoktatást és a dublini egyetemista életet?
Az ír felsőoktatás, kezdve a jelentkezési folyamattal, nagyban hasonlít a magyar felsőoktatáshoz (nincs szükség motivációs levélre, vagy tanári ajánlásra, csak az érettségi eredmények számítanak), de erősen követi az angolszász vonalat, beleértve a diákközpontúságot, a tutorális rendszert (minden diáknak van egy tutor-ja), az egyetem felépítését és diákköreit (society-ket), valamint a kritikus gondolkodást ösztönző módszerek alkalmazását (esszé alapú beadandók és vizsgák).
A Trinity-n igazi motiváló közeg fogadott. És ezt a diákéletem mindkét oldaláról megtapasztaltam.
Egyrészről, nagyon meglepő, ugyanakkor felüdítő, hogy itteni tanulmányaim során egy teljesen másik megvilágításból ismerhetem meg a természettudományokat. Tanáraim nem a lexikális tudást, hanem a koncepciók tényleges megértését és a témák átfogó ismeretének elsajátítását szorgalmazzák.
Imádom, hogy az összes professzorunk megközelíthető, barátságos és nem utolsó sorban nyitott mind a kérdéseinkre, mind pedig a véleményünkre.
Legtöbbjük főállású kutató, így gyakran csempészik be tanóráinkba éppen zajló kutatásaik megállapításait/következtetéseit, valamint előszeretettel beszélnek a tanult koncepciók jelenlegi tényállásáról, alkalmazásáról és friss eredményekről is, melyek még nem kerültek bele a tankönyvekbe.
Egyértelműen a megértésen és nem az emlékezésen, memórián van a hangsúly. És ez a módszer minden alkalommal felkelti az érdeklődésemet az újonnan tanult témák iránt. Egyszerűen élvezem, hogy tanulhatok.
Másrészt, az iskolán kívüli elfoglaltságaim kapcsán azt tapasztalom, hogy rengeteg lehetőség közül választhatok és bátorítva vagyok az iskolán túli kiteljesedésre, sportolásra és hobbikra is. Nagyon szeretem, hogy mindig megannyi esemény és program közül válogathatok és soha nem kell messzire mennem segítségért sem (legyen szó karrier tanácsadásról, a mentális egészségemről, vagy akadémiai fejlődésről).
Írország eléggé sajátos és különleges, akárcsak az ír emberek. Sokkal kevéssé nemzetközi a diákság az egyetememen, mint számítottam rá, de ez lehetőséget adott arra, hogy megismerjem a helyi szokásokat, megtapasztaljam a mindennapi diákéletet és kialakítsam a saját rutinomat.
A tipikus ír diákéletet nappal a könyvtári tanulás, edzés, “szendvics-ebédek”, “kávé-randik” (beszélgetések és véleményütköztetések), ún. society-kben és sport club-okban való aktív részvétel; éjjel pedig a kocsmakultúra (Guinness, pub quizz-ek és pub crawl-ok), az esti ún. predrinking, majd a hajnalig tartó táncolás (club-ok, koncertek) karakterizálja.
Habár nagyon szeretem Dublin-t és a kisvárosi báját, nem lehet Budapest-hez, vagy London-hoz hasonlítani. Ez egy kisváros, tele alacsony épületekkel, szűk utcákkal, barátságos és közvetlen, emberekkel, akárcsak az ország maga. Ami egyébként varázslatos. Diákként, autó nélkül nehéz Írországot felfedezni, de mindenképp érdemes megpróbálni, hiszen természeti csodái, történelmi kincsei és misztikus tájai kihagyhatatlanok.
Ha 3-3 dolgot emelhetnél ki, mit mondanál, mik az írországi továbbtanulás előnyei, illetve hátrányai?
ELŐNYÖK
- Mindenképpen az élvonalbeli oktatással és kutatással kezdeném, hiszen számomra ez volt a legfontosabb szempont. Beleértve a nemzetközi elismertséget és bőséges távlati lehetőségeket.
- Ezt követi az anyanyelvi angol környezet, amely talán nehézséget jelent az elején (főleg az ír kiejtés), de mindenképp megtérül az évek során. Úgy érzem sokkal jobban tud fejlődni az angolom, kiejtésem és szókincsem, hogy ír embereket hallgathatok és velük kommunikálhatok.
- Harmadikként Írország csodaszép természeti kincseit emelném ki, melyek felfedezésére 4 év is kevés. Személy szerint örülök, hogy egy ilyen változatos országban élhetek.
HÁTRÁNYOK
- Az ír továbbtanulás legnagyobb hátránya egyértelműen a drága megélhetés és a szálláskeresés problémája. Nagyon nehéz jó szállást találni és egy vagyonba kerül a legkisebb szoba is. A megélhetésbe pedig mindenképp bele kell kalkulálni a közlekedést, ami szintén elképesztően drága Dubinban.
- Ehhez kapcsolódóan, a megközelíthetőséget hoznám fel másodikként. Limitált opciók vannak, egyedül AerLingus, vagy RyanAir járatok érkeznek Dublinba közvetlenül. Ezek ára pedig sosem megy egy bizonyos összeg alá (20-30.000.-), nem úgy mint más európai nagyvárosok esetében, ahol el lehet csípni egy-egy olcsó hazalátogatást, vagy kirándulást.
- Végül pedig Dublin kis-városias jellemét emelném ki, párosítva a gyakran zord (esős, borús, szeles) időjárással.
Te mikor döntötted el, hogy Írországban szeretnél továbbtanulni? Kinek lehet ez jó választás?
Kiskorom óta vonzott a külföldi továbbtanulás gondolata, de csak évekkel később vált realitássá. Először az angolszász egyetemek miliőjébe szerettem bele, valamint a nemzetközi közegben való tanulás ígéretébe (főként filmeknek, családi kirándulásoknak és egy nyáron át tartó oxfordi nyelvtanulásnak köszönhetően). Majd, nem sokkal később, végzősként realizáltam, hogy érdeklődési köröm is külföldre vezet. Hiszen korábbi terveimmel ellentétben mégsem orvosnak készültem, hanem az orvostudományi kutatás vonzott, a genetika, a molekuláris biológia, a neurológia és főként az interdiszciplinaritás.
Írország ötlete sokáig fel sem merült bennem. Mindvégig Angliába készültem. Ám miután befejeztem a gimnáziumot, magabiztosság és idő hiányában mégsem adtam le a jelentkezésemet külföldre, ún. gap year-t tettem.
Ezalatt az egy év alatt volt időm arra fókuszálni, hogy lélekben és gyakorlatban is felkészüljek a külföldi továbbtanulásomra. Beleértve a hosszú és munkaigényes jelentkezési folyamatot, folyamatokat.
Az Engame Akadémia továbbtanulásra felkészítő programja
Az Engame Akadémia alternatív oktatási programja 2010 óta több száz magyar diáknak segített megtalálni az útját és bekerülnie álmai egyetemére.
Készségfejleszésre, angol nyelvtudásra és pályaorientációra fókuszáló programunk célja, hogy segítsük diákjainknak megtalálni saját erősségeiket és helyüket a világban, és felkészítsük őket arra az egyetemi képzésre, amelyből szakmailag és személyesen is a legtöbbet profitálhatnak – akár itthon, akár külföldön szeretnének továbbtanulni.
Érdekesen hangzik számodra? Ismerd meg programunkat nyílt napunkon! >>
Sokat keresgéltem és minden opciót felfedeztem magamnak. Arra gondoltam, hogy ezúttal nem ragaszkodom egyetlen bevett úthoz, kitaposom a sajátomat. A szak ötletemet fejben tartva körbenéztem Európában és végül jelentkeztem Angliába, Skóciába, Svédországba és Írországba is.
Ezek közül az ír egyetemek jeleztek vissza a legkésőbb, ha jól emlékszem augusztus közepén. Nehéz volt összehangolni több különböző rendszer dátumait és határidejeit.
Angliába akkor már beregisztrálva vártam nagy reménykedve, hogy halljak a Trinity-től is.
Ekkor éreztem először, hogy ide húz a szívem igazán. Főként az egyetem épületei, neves professzorai és az ország természeti világának varázsa sugallták, hogy jól érezném itt magam. Így is lett.
Szívből ajánlom Írországot, ha úgy érzed ki tudnál teljesedni egy csupazöld csupaszív kisvárosi környezetben és nem okozna problémát, hogy autentikus ír kultúrában élj négy évet.
Szerinted milyen szempontokat érdemes figyelembe venni az ország- és egyetemválasztásnál, ha valaki külföldi továbbtanuláson gondolkozik?
Azokat a szempontokat, amelyek az adott tanuló értékrendszerében fontos helyet foglalnak el.
Érdemes azt előtérbe helyezni, hogy mitől (és ezáltal hol) érezné jól magát a diák távol az otthonától, valamint milyen közeg motiválná eléggé ahhoz, hogy akkor se adja fel, ha nehéz időszakon megy keresztül.
Nekem ezek egyértelműen az egyetemi kampusz hangulata, az oktatás színvonala, az ország/város barátságossága és a közvetlen repülőjárat voltak.
De ha valakinek a nagyvárosi nyüzsgés, vagy a kellemes időjárás teszi második otthonává a választott cél-országot és várost, akkor ezeken nem érdemes figyelmen kívül hagyni. Véleményem szerint éppen annyira fontos, mint az egyetem kvalitásai.
DublinbaMentaMárta néven saját blogot és vlogot vezetsz, amely a külföldi diákéletre való felkészülésben nyújt segítséget a diákokat. Mik azok a kihívások, információk, témák, amelyekre igyekszel rávilágítani és válaszokat adni?
Dublini diákéletem és külföldi továbbtanulásom minden apró cseprő problémájáról írok/beszélek. Összes vicces percével, nehéz óráival és a „na ezért megérte kijönnöm” gondolataival együtt.
Szálláskeresés, kiköltözés (pakolás, repülés), barátszerzés, ismerkedés, beilleszkedés, freshers week, diák szerepvállalás (society-k és sport clubok világa), angol nyelvtudás a valóságban, érvényesülés, távkapcsolat, honvágy, főzés és önellátás…
És még sorolhatnám.
Igyekszem dokumentálni azt a sok kis képkockát, ami ennek a nagy, színes, kalandos (élet)képnek a része, majd személyes gondolataimmal együtt, de kellően általános formában és összeszedetten kommunikálni, hogy elérhető legyen az utánam érkezőknek
Egy ideje pedig törekszem más külföldi továbbtanulók bevonására is, hogy minél több hangot és történetet hallhasson/láthasson az idekattintó. 🙂
Miért és mikor döntöttél úgy, hogy ezekről tartalmat szeretnél gyártani?
Kiköltözésem első napjától kezdve érett bennem a gondolat, hogy szívesen megosztanám az élményeimet, tapasztalataimat. Ugyanakkor csak egy évvel később mertem belevágni a DublinbaMentaMárta létrehozásába.
A fő motivációm abból eredt, hogy úgy éreztem…
- igazán kevés tartalom és főleg diákok által szerkesztett tartalom van a külföldi továbbtanulásról, annak polírozatlan mivoltáról.
- nehéz eldönteni, hogy kinek higgyél és mennyire. Csak a jót halld meg vagy csak a nehezére készülj? Hol a sztori másik fele?
- nem áll meg ott a felkészülés, hogy az otthon kényelméből lerendezed a jelentkezést és felvesznek. Ott kezdődik csak igazán a külföldi továbbtanulás. Amire pedig úgy érzem már csak az Oldd meg egyedül! válasz érkezik, vagy a már említett, ellentmondásos elcsepegtetések barátok és ismerősök révén.
- én sosem kaptam meg azt a segítséget, infót, vagy támogatást, amit most egy laptop másik végéről biztosítani tudok sokak számára.
Szóval leginkább azért, mert azt kívánom, hogy bárcsak lett volna egy ilyen blog az én pályaválasztásom, felkészülésem és utolsó nyaram/költözésem során és azért, mert képesnek érzem magamat a sok sok hasznos tapasztalatom rendszerezésére és átadására első kézből.
Ha csak egy dolgot tanácsolhatnál egy külföldi továbbtanulásra készülő diáknak, mi lenne az?
Szeretem az ilyen típusú kérdéseket másoknak feltenni, de én nehezem találom rá az egyetlen választ. 🙂
Talán azt tanácsolnám a külföldi továbbtanulás előtt állóknak, hogy ne felejtsétek el, hogy ez egy nagy kaland. Tele mélységekkel és magasságokkal, könnyű és nehéz percekkel, megpróbáltatásokkal és megtérülő csodás élményekkel.
Nem lehet mindenre számítani és felkészülni, tehát teljesen rendben van, ha olykor menetközben találjuk ki a dolgokat.
