Egykori diákunkkal, 2015-ben beszélgettünk, akkori interjúnkat olvashatjátok:
Palasik Róbert 2013-ban, 18 évesen Nemzetközi Filozófiai Olimpiát nyert, és meghívott előadója volt a TedXYouth@Budapestnek. Jelenleg a világ egyik legerősebb egyetemének, a londoni UCL-nek másodéves közgazdaságtan hallgatója.
Mi volt a kedvenc tantárgyad az iskolában és miért?
Nem meglepő, hogy a történelem és a filozófia. Mindkettő megtanít strukturáltan gondolkodni, segít megérteni a folyamatokat és a dolgok egymásra hatását.
Mikor tudatosult benned, hogy mit szeretnél tanulni?
Kicsit kakukktojásnak számítottam a Fazekas Gimnázium természettudományos osztályában. Amikor szóba jött a továbbtanulás, a matematika és a történelem kombinációját kerestem, így kezdett el érdekelni a közgazdaságtan. Mindig is foglalkoztatott az interakció a valóság és az elmélet között, többek között ezért is kezdett el érdekelni a közgazdaságtan. A UCL-en ráadásul ezt az elvet figyelembe véve, a válság tanulságait felhasználva írták a tananyagot.
És hogyan jött az ötlet, hogy külföldön tanulj?
Tizedikes koromban cserediákként eljutottam Brightonba, hatalmas élmény volt, kultúrsokk. Az iskolának hatalmas sportközpontja volt, a menzán négy féle menüből lehetett választani, és hasonló apróságok, amik hatására elkezdtem elgondolkodni a külföldi tanulásról. Időközben jött a felsőoktatási törvény, aminek hatására felerősödött a külföldi tanulási szándékom… Ami motivál, hogy lesz egy diplomám, angol szaknyelven tanulok, és hogy megismerkedhetek másik kultúrából jövőkkel.
Szóba sem jött egy neves magyar intézmény?
De igen, mint „safety choice”. Az ELTE-re mentem volna, az Eötvös Szakkollégium miatt.
Van-e az ismerőseid között olyan, aki ugyanazt tanulja itt Magyarországon, mint Te külföldön? Szoktatok a képzésről beszélgetni?
Igen, vannak ismerőseim, leginkább az ELTE-ről. A két rendszerben többnyire a dolgok sorrendje és a hozzáállás a más, de a tananyagban megvan az átfedés, a szakmai áramlás is jó. Kint az oktatást szolgáltatásként fogják fel, kiszámított a viszony. A diáktól elvárják, hogy tanuljon, a tanártól azt, hogy elmagyarázza a tananyagot. A diákok visszajelzéseire nagyon adnak.
Miket vártál a külföldi továbbtanulástól?
Amikor idekerültem, az egyetemről csak a legszükségesebbet tudtam. A kiköltözésemet görcsös várakozás előzte meg, aztán az első pár hónap rózsaszín ködben telt, hogy itt minden milyen szuper. Ezt egy nehezebb időszak követte, mikor ráébredtem a nehézségekre, hogy a gesztenyét magamnak kell kikaparni. Mostanra már nagyon szeretek itt lenni: tetszik a szabad szellem és az oktatás színvonala. A UCL-en sok múlik a diákok visszajelzésein, és a legnagyobb szaktekintélyek tanítanak itt.
Emlékszel a pillanatra, mikor megtudtad, hogy felvettek?
Igen. Délután 3-kor kaptam az értesítést e-mailben. Örömömben apukám nyakába ugrottam és táncra perdültem.
Te vagy az egyetemeden a Hungarian Society-nek az alapítója, mesélnél erről egy picit?
A Hungarian Society alapításának a háttere az, hogy az egyetemen több nemzetiségnek van hasonló, az egy országból származó diákokat összefogó szervezete. Mivel az utóbbi három évben exponenciálisan nőni kezdett a UCL-es magyarok száma, ezért úgy éreztük, hogy a dolog nem várhat tovább. A célunk kettős: egyszerre szeretnénk az itteni magyar diákok beilleszkedésén könnyíteni saját mentorprogramunkkal és workshopjainkkal, másrészt reprezantív szerepünk is van. Az egyetemi diákság, illetve valamennyire a hazai hivatalos szervek felé is kommunikálni szeretnénk azt, hogy Magyarország nem csak a gulyásleves-paprika-Trianon kombóról szól, hanem a kultúránknak rengeteg kifelé is érdekes aspektusa van. További célunk, hogy létrehozzunk egy olyan szellemi műhelyt, ami közép- és hosszútávon hozzá tud járulni az angliai magyar diákok érdekérvényesítéséhez, akár itt, akár a hazai szervek felé.
Mit tanácsolsz, mire figyeljenek leginkább, akik külföldön szeretnének továbbtanulni?
A határidők betartását tartsák szem előtt: a kollégiumba májusig lehet jelentkezni. Londonban hatalmas a nyomás, érdemes kimenni egy hétre és megtapasztalni, egyáltalán passzol-e hozzánk a város és a lüktetés. A nyelvtanulásra nem kell rágörcsölni, a brit szlenget hamar fel lehet szedni. A felvételinél nagy plusz pont, ha valamilyen társadalmi tevékenységet vagy gyakorlati tapasztalatot fel tudunk mutatni. Én korábban szociális otthonban voltam önkéntes, illetve marketing tapasztalatot is szereztem cikkek fordításával.
Az anyagiakat mindenképp át kell gondolni. London drága város, de nagyon könnyű munkát találni kávézókban, éttermekben. Az átlagos órabér 9 font körül van. Az egyetemi kocsmában egy korsó sör 2,5 font, a városban 4 font. Az ételt meal deal-ből meg lehet oldani, ez 5 font körül van. De a banán például olcsóbb, mint otthon. Nagyon tetszik, hogy a múzeumok nagy részébe ingyenes a belépés. A tandíj 9000 font, de ezt diákhitelből fedezni lehet. A UCL-en jó az alanyi ösztöndíj is.
Pro és kontra a külföldi továbbtanulásban, életben?
A kinti továbbtanulás mellett és ellen is szól a hatalmas szabadság. Időbe telik, amíg kitapasztalod és megtalálod a saját utadat, és megtanulod azt, hogy mindent egyedül kell intézni. Londonban hatalmas a nyomás.
Tervezel-e hazatérni?
Tervben van, egyelőre azonban nem látok olyan karrierlehetőséget és rugalmasságot, amiért érdemes volna.
