Móri-Nagy Adrienn, diákunk beszámolója
Az Engame nyári tábora az a hely, ahol a diákok egy hétre elszakadhatnak a mindennapi életüktől, új barátokra tehetnek szert, kipróbálhatnak új dolgokat és fejleszthetik önmagukat. Én pont ezek miatt jelentkeztem.
Már az első nap is nagyon aktívan telt, miután megérkeztünk és lepakoltunk, túrára indultunk a közeli erdőben. Ennek nagyon örültem, mivel szeretek túrázni, és a természetben lenni. A program eredetileg másfél-két órásnak indult, végül három és fél órás lett. Ez eléggé lefárasztott mindenkit, de visszagondolva nekem egy jó emlékként marad meg.
A táborban volt egy TPIO (the person I observe) nevű játék is, amit ugyancsak az első nap indítottunk el, mert végigkísérte a hetet. Mindenki kihúzhatta egy másik táborozó nevét, és a feladat az volt, hogy minden alkalommal egy új dolgot kellett elmondani a kihúzottadról egy nagy körben, és az utolsó napra mindenkinek ki kellett találnia, hogy ki húzhatta. Személy szerint nekem a napnak ezek a részei nagyon tetszettek. Gyakran cserélődött a véleményem, ki is húzhatott, de a végére rájöttem.
A következő nap bemutatták a tábor fő témáját, a szervezők 4 csapatra osztottak minket, és ismertették a csapatok feladatait a hétre. A tábor kerettörténete a misztikumokra és a sejtelmességekre épült. A történetben egy rendező, színészek és egy fekete macska szerepelt. Egymást követő balszerencsék után a rendező és a színészek eltűntek. A lakosok tudják, hogy az eltűntek szellemei még mindig körülöttük vannak, mivel gyakran észlelnek furcsaságokat. A fekete macska spirituális kapcsolatban áll az eltűntekkel, de amit ő mond, csak a Cat Whisperer érti meg. A színészek csak előadásokkal tudnak visszatérni.
A csapatoknak ebbe a keretbe illő történetet kellett előadni a tábor végére, amin a következő pár napban kellett dolgozniuk. Az előadásban szerepelni kellett egy fekete macskáknak, ezen kívül nehezítésképpen minden nap újabb és újabb kritériumokat kaptak, amiket bele kellett tenni az előadásba. Én a Dream Catchers csapatban voltam, és nekünk a horror műfaja jutott, ezen kívül lennie kellett benne rock zenének, indiai akcentusnak, zöld színnek és egy pisztolynak. Én nem igazán szeretek sok ember előtt szerepelni, szóval az elején kicsit izgultam emiatt, de mire sor került a bemutatóra, az izgalom elmúlt és jól éreztem magam a darab közben.
Az előadás elkészítésében a tábor vezetőitől támogatást is kaptunk, az elején olyan foglalkozások voltak, amik általánosságban kapcsolódtak a színészkedéshez, majd később, amikor a csapatok már elkezdték összerakni a darabot, ott is kaptak tanácsokat.
A tábor folyamán különböző workshopokra is lehetett jelentkezni. Az első alkalommal én a „Money, money, money…” workshopra jelentkeztem. Ez arról szólt, hogy mibe érdemes befektetni a pénzed, hogy mikor érdemes fogadni, hogy mi maga a pénz és annak az időbeli változatairól, fejlődéséről. Érdekesnek találtam ezt az előadást, mivel olyan témák is előkerültek, amiken ezelőtt még nem is gondolkodtam.
A második alkalommal a „Social science”-re esett a választásom. A foglalkozás elején rengeteg kérdés hangzott el, főként a természettel és a társadalommal kapcsolatban, és mindig három válasz közül kellett eltalálni a valósat. Itt rengeteg új dolgot tudhattam meg, a válaszok mindig meglepők voltak, általában vagy túl, vagy alul becsültem az értéket. Ezután különböző pártokra osztottak minket, és minden pár kapott egy lapot, amin rajta volt, hogy miket kell megpróbálni megvalósítani és elkerülni. Ez nekem nehezebb volt, mivel nem tudok sok mindent a politikáról, de így is élveztem.
Az előadások elkészítésén kívül, különböző csapatversenyek is voltak minden nap:
Volt, amikor minden csapat kapott egy egységes zenerészletet, és egy rövid darabot kellett előadni, amibe szerepelt ez a zenerészlet. Érdekes volt látni a végén, ahogy mindenki ugyanazt az anyagot kapta meg kezdésnek, az előadások viszont teljesen másmilyenek lettek. Számháborút is játszottunk az egyik nap a közeli játszóteres/erdős résznél. Itt is különös volt látni, hogy valaki úgy döntött, hogy inkább előre megy, valaki pedig inkább hátul maradt. Én az utóbbiak közé tartoztam. Egyszer egy vetélkedőt is játszottunk. Itt különböző sorversenyek, és egyéb megmérettetések voltak. Az egyik kedvencem az volt, amikor egy labdát kellett az állad és a kulcscsontod között végigjuttatni egy sorban a csapattársaid között. Ez sokkal nehezebb volt, mint amilyennek látszott, de ezt a részt végül a mi csapatunk nyerte meg. Nekem azért is tetszettek ezek a versenyek, mert így jobban megismerhettem a csapattársaimat, és egyszerűbb volt már az előadást összerakni.
A szabadidőkben is több mindennel el tudtuk magunkat foglalni. Voltak akik kártyáztak, de még a zsonglőrködést is kipróbálhattuk. Választhattunk még más alkalommal pl. rajz, túrázás, jóslás között is. Az Engame-ben működő diákközösségek is szerveztek nekünk programokat, így röplabda meccset a Sports Society rendezett, és közös filmnézést (Forrest Gump) a Movie Society.
Nekem minden program tetszett a tábor folyamán, de ha egy dolgot kellene kiemelnem, akkor az a közös éjszakai rövid túrázás lenne. Ilyenkor nagyon jól lehetett látni a csillagokat. Örülök, hogy itt lehettem a táborban, és hogy ennyi új embert megismerhettem.
Ha te is szívesen részt vennél jövő évi nyári táborunkban, gyere el nyílt napunkra és tudj meg mindent egész tanéves oktatási programunkról!
