A hello.idea készített az Engame Akadémia alapítóival interjút a Forbes 30under30 listára kerülésük kapcsán. 2014-ben megjelent cikkünket olvashatjátok.
Lévai Balázs egyikünk csoporttársa volt az egyetemen, és már akkor is folyamatosan saját ötletek megvalósításán dolgozott. Ezért nem lepődtünk meg, amikor a Forbes 30 sikeres magyar fiatal 30 alatt válogatásába bekerültek cégtársával, Szabó Domonkossal.
Cégük, az Engame Akadémia az elmúlt évek során több száz magyar diákot segített hozzá, hogy megkezdjék külföldi tanulmányaikat: mentorprogramjuk, tanfolyamaik mindenre felkészítenek, ami a sikeres felvételihez és a kinti helytálláshoz szükséges. Milyen érzés több száz diák jövőjét alakítani és úgy vállalkozónak lenni, hogy még életedben sosem voltál más alkalmazottja? Erről mesél nekünk Balázs.
Miről szól az Engame Akadémia?
Valójában mi álmokat segítünk valóra váltani, s közben átadjuk azt az attitűdöt és készséghalmazt, amelyek a magyar közoktatásból egyelőre hiányoznak. Kritikus gondolkodás, prezentációs-, és vitakészségek, társadalmi érzékenység, csapatmunka, s mindezt rögtön angolul. Ha ennél egy fokkal kézzelfoghatóbban szeretnék fogalmazni, azt mondanám, hogy olyan magyar diákoknak segítünk, akik külföldi egyetemen szeretnének tanulni, teljes képzésben. Diákjaink körülbelül 70 százaléka középiskolás, de mivel ismerjük a külföldi képzések teljes palettáját, ezért azoknak is tudunk segíteni, akik mesterre, PhD-re, MBA-re mennének.
Hatalmas felelősség segíteni ennyi fiatalnak, de az Engame Akadémián nem néhány teszttel oldják meg a diákok jövőjét. Balázsék abban hisznek, hogy minél több impulzust, valós információt, példát és példaképeket kell biztosítaniuk, hogy a diákok maguk dönthessenek arról, hogy milyen irányban szeretnének továbbtanulni.
Honnan jött az Engame Akadémia ötlete?
Egy tipikus vállalkozói ötlettel indult a történet: látsz egy problémát a saját életedben és azt meg akarod oldani, a folytatást már bárki kitalálhatja. Egy egyetemi csoporttársam, Schum Kristóf a középiskola után Amerikában, azon belül is a Harvardon szeretett volna továbbtanulni, s megpróbált segítséget találni a felvételihez. Nagy nehezen sikerült összegyűjtenie az információkat és fel is vették. Egy év után sajnos haza kellett jönnie, ekkor született meg fejében az Engame Akadémia ötlete.
Kristóffal később jó barátok lettünk, és Domonkossal hárman 2010 tavaszán – néhány korábbi közös projekt után – jutottunk arra, hogy az Engame Akkadémiát lenne leginkább érdemes elkezdeni komolyan csinálni, így hát belevágtunk.
Nem gondoltatok arra, hogy elmenjetek dolgozni valahova saját vállalkozás helyett?
Mindig is dilemmát jelentett számunkra, hogy mi a jó sorrend: először vállalkozni, vagy előbb kipróbálni magadat máshol és tanulni másoktól. Olvastam például a Neticle sztoriját, ott a srácok már dolgoztak korábban nagy vállalatoknál, egy csomó példát láttak arra, hogyan működik egy cég, így nem a nulláról indultak. Mi ezzel szemben mindent saját magunk tanultunk meg, kísérleteztünk ki. Valamivel lassabb talán a haladás így, de sokkal jobban rögzülnek a dolgok, hiszen mindent a saját bőrödön érzel.
Mit gondolsz, mitől új az, amit csináltok?
Azt, hogy új, ma már nem mondanám, 3-4 éve még új volt, akkor még az is nagy dolognak számított itthon, hogy ismertük a külföldi követelményeket, határidőket, ma már ezek az információk egyre szélesebb körben ismertek, a mi szerepünk is megváltozott. A kérdést inkább úgy tenném fel, hogy miben vagyunk mások, mint a konkurencia? Ezt röviden talán a diákközpontú attitűddel tudnám leírni. Hiszünk benne, hogy minden diákban rejlik valami különleges, és a mi feladatunk az, hogy segítsük ezt a felszínre hozni és a kiteljesedés útján elindítani őket.
Elég forró téma most a külföldön tanulás, mennyi versenytársatok van?
Az utóbbi években több próbálkozás is volt a piacon, de mára egy mérvadó versenytársunk maradt. Fontos látni, hogy ebben az iparágban csakis hosszú távon lehet gondolkodni, valószínűleg nem volt meg a kellő elszántság a többiekben.
Én amúgy hiszek a versenyben, engem inspirál, hajt előre, és persze együtt edukáljuk a piacot, ez mind jó dolog. Közösen felkeltjük az igényt és utána a célcsoport úgyis eldönti, melyik szolgáltatás jobb. Jót teszünk egymásnak. Volt már rá példa, hogy egy fél osztály kötött ki nálunk, miután a konkurensünk előadást tartott az iskolájukban. Ők felkeltették az igényt, a végén pedig minket találtak szimpatikusabbnak.
Mikor és miért gondoltad azt, hogy ez egy vállalkozás?
Az első pillanattól kezdve.
Mit gondolt a környezeted erről?
Alapvetően mindenki támogatott, a család és a barátok is. Talán nagymamám volt az egyedüli, aki folyton azt mondogatta, hogy el kéne mennem inkább dolgozni valahová, az sokkal biztosabb. Szerencsére az eredményeket látva már megnyugodott ő is. A legtöbben viszont a kezdetektől fogva bátorítanak, ez nagyon sokat segít.
Milyen kezdeti nehézségeitek voltak?
Mi nem volt az? Minden napra jut valami, teljesen őszintén mondom. Sokszor ráadásul olyan bagatell dolgok, mint, hogy eddig évente kellett nagyobb irodába költöznünk, és a váltással járó feladatok mindig okoznak fejtörést.
Mi ment könnyebben, mint gondoltad?
Bár ez nem volt tudatos, azt hiszem jókor időzítettünk, pont azelőtt egy kicsivel kezdtünk bele, hogy a hazai felsőoktatás szerkezetét és finanszírozását megváltoztatták. Tehát, ha most így végiggondolom, a piacszerzés ment könnyebben, de ezt csak most látom, hogy pár éve a trendek nekünk segítenek. Persze mindig mentek külföldre hazai diákok, de inkább csak egy-egy, most meg akár egy osztály fele is. Ez nagyon nagy változás!
Mit gondoltok arról, hogy ennyi magyar diák megy külföldre?
Az egyik szemünk sír, a másik nevet. Őszintén végiggondolva a cégnek nyilván jó, hogy nagy az igény a szolgáltatásainkra, a másik oldalról viszont, mi, akik itthon képzeljük el a jövőnket, nekünk nem jó érzés, hogy ennyi tehetséges fiatal el akar menni. Abban hiszünk, hogy ha ezeknek a fiataloknak csak egy része jön majd vissza, már az is nagyon jót fog tenni az országnak közép- és hosszú távon.
Hatalmas felelősség ennyi diáknak a mentorálása, hogy tudjátok ezt kezelni?
Mi nem mondjuk meg senkinek, hogy mi legyen, ha felnő. Nincs egy igazság pillanata, amikor elhangzik a jövendölés. A mi célunk, hogy erre mindenki maga jöjjön rá. Abban hiszünk, hogy ezeket a kérdéseket nem lehet csupán tesztekkel megválaszolni, hanem teret kell adunk annak, hogy a diákok minél több területtel ismerkedhessenek meg az érdeklődési körük mentén, minél több „szakmabeli”-vel tudjanak beszélni. Az elhatározás mindenkinek a saját fejében kell, hogy megszülessen, ennek nincs kockázata ilyen szempontból.
Milyen volt az első bevételetek megszerzése?
Nem igazán pénzbeli bevétel volt, és nem is biztos, hogy a legelső, de ami elsőként eszembe jut, hogy még a hőskorban egy ingyenes konzultáción egy sráccal és az apukájával beszélgettünk. Meséltük nekik, hogy mi kell a sikeres felvételihez és, hogy mi hogyan tudunk ebben segíteni. A beszélgetés után az apuka kérdezte, hogy mivel tartozik, mire mondtam, hogy semmivel. Erre mondta, hogy ezt nem hiszi el, hogy ilyen van még a mai világban és előhúzott egy doboz bonbont a táskájából köszönetként. Nagyon megható volt. A srácot aztán a segítségünkkel felvették a manchesteri egyetemre, informatika szakra, amit azóta már be is fejezett, épp a szakmai gyakorlatát csinálja. Továbbra is kapcsolatban vagyunk, épp a jövő héten jön előadást és élménybeszámolót tartani a mostani diákjainknak.
Hogy állnak most a statisztikák?
Az utóbbi években a Mentorprogramunkon résztvevő diákok száma az évi 100 fős létszám fölött valamivel stabilizálódott, ezen kívül a havi rendszerességgel induló nyelvvizsga felkészítő tanfolyamainkon és egyéni felkészítéseinken is részt vesz évi 200 diák. Tájékoztató előadásainkat évente megközelítőleg ezren hallgatják meg.
Ami pedig az eredményességet illeti, eddig 100 százalékosak vagyunk. Diákjaink a világ vezető egyetemeire kerülnek be a Cambridge-től kezdve, a Dartmouth-on és a UCL-en keresztül a University of Edinburgh-ig. Ez óriási büszkeség.
Mit fejlesztettetek az elindulás óta?
Folyamatosan fejlesztjük a programjainkat és a szervezetet is: csinálod, hibázol, újratervezel, ebben élünk folyamatosan. Az egész vállalkozás erről szól. Az elején kitaláltunk valamit, aztán jöttek a diákok és rájöttünk, hogy mi az, ami működik és mi az, ami nem. A visszajelzések és trendek folyton formálnak minket. Szerencsére sikerült egy olyan közeget kialakítani a mentorokkal és partnerekkel, ahol mindenkinek igénye van a fejlesztésre, szívvel-lélekkel tudnak dolgozni és megosztják a véleményüket, építik egymást és az Engame Akadémiát is.
Hoztál, vagy hoztatok olyan rossz döntést, amit jó lett volna megspórolni?
Persze, hogy hoztam, de ma sem csinálnék semmit másképp. Lehet, hogy ez klisé, de a rossz döntésekből nagyon sokat tanul az ember. Abban hiszek – és ebben próbálok tovább fejlődni – hogy inkább hozzunk relatíve gyors döntéseket, és ha az rossznak bizonyul, változtassunk gyorsan.
Segít az, hogy többen vagytok, nem egyedül?
Ez kétoldalú. Egyrészt sokat segít, hogy meg lehet beszélni a dolgokat, fel lehet osztani feladatokat. Másrészt viszont ott van az is, hogy ha nem értetek egyet, akkor folyton kompromisszumokat kell keresni, amivel megy az idő. Összességében azonban egyértelmű számomra, hogy sokkal könnyebb társakkal együtt megvalósítani valamit, mint egyedül. Arra kell egyedül odafigyelni, hogy jól együtt tudjatok működni, kiegészítsétek egymást a képességeiteket tekintve és jól tudjátok egymást motiválni.
Ott tartotok most, ahol az első nap szerettetek volna?
Annyit változott minden az elmúlt évek során, hogy ezt nem tudom most megmondani. Visszagondolva nem is tudhattuk, hova juthatunk el, hiába terveztünk folyamatosan. Én igazából soha nem vagyok elégedett azzal, ami van, de ha belegondolok, úgy érzem, jó helyen tartunk.
A kezdés óta mit tanultál magadról és a vállalkozásépítésről?
Önmagában csak a tapasztalat is óriási dolog. Négy éve voltak elképzeléseink és most már azt is tudjuk, hogyan kell ezeket megvalósítani. Nem azt mondom, hogy mára tökéletesen csinálunk mindent, de most már magabiztosabbak lehetünk. Nem álmodozás, nem tankönyvek bújása, hanem valódi munka folyik. Emiatt a problémák kezelése is könnyebben megy, nagyobb a gyakorlat. Vállalkozónak lenni egy kiképzés: mindig neked kell megoldanod a dolgokat.
Inkább az operatívabb részével foglalkozol vagy a nagyobb ívű tervekkel?
Ezen a szinten még mindenki mindenfelé szakad és mindennel foglalkozik. A folyamatok kiépítése ellenére ez még elengedhetetlen. De próbálok időt szakítani a hosszú távú tervezésre, mert az rendkívül fontos.
Keresed az együttműködést más feltörekvő vállalkozásokkal?
Persze, nagyon fontosnak tartom, hogy ne zárkózzunk be. Nem szabad félni attól, hogy betekintést engedjünk a kulisszák mögé. Ha nagyon magadba fordulsz, akkor sokszor a leginkább alapvető megoldások sem feltétlenül jutnak eszedbe, lehet, hogy egy külső szemlélő rögtön rávágja a helyes megoldást.
Régi vágyam, hogy legyen egy olyan csoport, ahol nyíltan meg tudjuk osztani egymással a jó gyakorlatokat és tanulhatunk egymástól. Nekem ez fontos, de szerintem másoknak is az kellene, hogy legyen. Meg lehet tanulni egymástól egy jó HR folyamatot, át lehet venni egy pénzügyi rendszert, stb. Sokszor úgy érzem, hogy hosszas munkával fejlesztünk ki valamit, amit lehet, hogy mások már rég jól csinálnak. De ugyanez fordítva is igaz, rengeteg folyamatot tökéletesítettünk már az elmúlt években, amit másoknak megtanítva óriási kapacitásokat spórolhatnánk. Egyelőre ez kicsiben már működik, sok olyan barátom van, akikkel rendszeresen tapasztalatokat cserélünk.
Vannak példaképeid, kik voltak rád hatással?
Egy konkrét személyt nem tudnék kiemelni, de például Magyarországról Jaksity György és a Concorde, vagy Bojár Gábor és a Graphisoft, külföldről pedig például Richard Branson és a Virgin a példaképeink. Hatással pedig leginkább egymásra voltunk szerintem a társaimmal. Rengeteget tanultunk magunkról, egymásról, a vállalkozásról az utóbbi években.
Szerinted a vállalkozásod egy sikersztori?
Személy szerint nekem a diákok elégedettsége a siker. Pont ez a tavaszi időszak a legérdekesebb, ilyenkor jönnek ugyanis az eredmények az egyetemekről. Van egy zárt Facebook csoportunk, amiben minden diák és mentor benne van, az elmúlt hónapokban televolt az egész szívecskékkel, köszönetnyilvánításokkal, hogy „Felvettek, mennyire örülök, köszönöm nektek”. Nagyon jó látni. Ha ők elégedettek, akkor mi is azok lehetünk.
Akkor megérte belevágni?
Ez egy pillanatig sem kérdés.
Ti szeretnétek külföldre vinni az Engame Akadémiát?
Persze, a mi tudásunkat máshol is lehet alkalmazni. Meg kell ismerjük a többi ország oktatási rendszerét, csakúgy, mint ahogyan a magyart ismerjük, de legalább a másik oldal ugyanaz, vagyis, amit a külföldre való jelentkezésről tudni kell. Csehországban túl vagyunk már egy tesztidőszakon, és az online terjeszkedés is napirenden van, bizakodóak vagyunk.
Buzdítasz másokat arra, hogy vállalkozzanak?
Én folyamatosan mondom azoknak, akiken látom, hogy nekik való a vállalkozói életforma, hogy vágjanak bele és próbálok is nekik segíteni. Persze nem mindenkinek való, ez tény, de így kerek a világ! Kevesen mernek lépni, pedig nem kell félni tőle. Az elején kell egy jó ötlet és egy kis bátorság, ezzel már el lehet indulni, aztán pedig rengeteg kitartásra lesz szükség ez utóbbi az, ami átsegíti az embert a nehezebb időszakokon.
Forrás: hello.idea
