Korábbi interjúnk Jánosi Dáviddal, az University of Bath építész hallgatójával:
Jánosi Dávid mentoráltunk 2013 őszén kezdi meg építész képzését a University of Bath-on, amely ezen a területen benne van a brit felsőoktatás legjobb három képzésében. Dávidot a képzés kiválasztásáról, szakmáról, és a rá váró kinti életről faggattuk.
Engame Akadémia: Van olyan épület Bath-ban, ami már most tetszik?
Jánosi Dávid: Igen, nézegettem már a várost. Van egy római fürdő, ami tetszik, az Abbey szintén, vagy a Circus nevű épületeggyüttes.
EA: Van olyan épület Budapesten, ami hiányozni fog?
JD: Persze, bár elsősorban biztos a saját házunk fog hiányozni. És persze az is, hogy a városban utazzak, vagy csak úgy az időt töltsem el az épületek között.
EA: Mióta tudod, hogy építész szeretnél lenni?
JD: Már 10-15 éve. Kis koromban rajzolgattam. Rajzoltam egy házat és akkor mondták, hogy „Hú, te biztos építész leszel…” Nekem pedig megteszett és mondtam, hogy igen. Bár soha nem jelentettem ki teljesen határozottan, hogy építész leszek, mindig nyitott akartam maradni másra is. Végül azonban nem jött más, ami megtetszett volna.
EA: Mi tetszik az építészetben?
JD: Nagyon sokrétű. A művészet és a tudomány határán van, ez önmagában is vonzó. De a történelemi háttértudás is fontos hozzá, sőt a szociológia is. Tehát mindenből van benne egy kicsi. Nagyon érdekel, hogyan lehet az embernek a legmegfelelőbb életteret kialakítani. Amikor ilyesmivel foglalkoztam kicsiben, például maketteket készítettem, azt is nagyon élveztem.
EA: Azt mióta tudod, hogy külföldön szeretnél építészetet tanulni?
JD: Nagyon biztosan másfél éve, de már régóta barátkozom a gondolattal. Voltam már kint dolgozni és már akkor is nagyon tetszett a nemzetközi közeg. Akkor vált biztossá, hogy ez az irány, amikor komolyan elkezdtem a továbbtanulásról gondolkozni. Megnéztem a lehetőségeket és kiderült, hogy annyira nem is lehetetlen külföldön tanulni. Ehhez pedig nagy lökést adtak az itthoni események. Aztán találkoztam az Engame Akadémiával és onnantól már nem volt kérdés, hogy belevágok.
EA: A mentorprogramod végén már látszott, hogy vagy Bath vagy Cardiff lesz nálad a befutó. Nincs különösebben nagy távolság a két város között, legalábbis földrajzilag. Mi alapján mondtad azt, hogy a te álomegyetemed a Bath?
JD: Sok apró dolog miatt. Egyrészt, amit olvastam a University of Bath honlapján az építészetről, az pontosan megegyezett azzal, amit én is gondolok róla. Az is nagyon szimpatikus, hogy ez egy sandwich kurzus. Ez azt jelenti, hogy a program tartalmazza a gyakorlatot is; már a második év második szemeszterétől elküldenek egy építészirodába dolgozni. Ezzel együtt pedig négy éves a bachelor képzés. Illetve vannak olyan projektmunkák a képzés során, amelyek összehozzák az építészeket az engineering tanulókkal, ami azért nagyon fontos, mert a való életben is az építészek és a mérnökök együtt dolgoznak. Ebbe tehát már itt bele tudunk kóstolni. És hát a ranglisták is Bath mellett szólnak, szinte mindenhol benne van az első háromban. A Cambridge-dzsel és a UCL-lel vetekszik.
EA: Szerinted miben fog neked többet adni Bath, mint amit adott volna a MOME vagy a BME?
JD: Jó kérdés. A MOME építész szakról nem hallottam sok jót. Jó a hangulat, érdekes dolgok, projektek vannak, de nem elég az a képzés, a mérnöki rész hiányos, vagy nem elég. A BME nagyon jónak tűnik, de szívatós is. Rengeteg a rajzoktatás, ami nekem túl sok lenne. Ezért azt remélem, hogy ugyan Bath-ban is kemény lesz a képzés, de nagyobb lesz az egyensúly. És persze eleve az nagyon vonzó, hogy nemzetközi társaságban, angol nyelven fogok tanulni. A sandwich képzésnek köszönhetően pedig rögtön referenciával a kezemben léphetek ki az egyetemről. De természetesen egyelőre csak részinformációim vannak: nem tudom, hogy ténylegesen miben fog különbözni a pesti képzésektől.
EA: Ha a mai Jánosi Dávidot kérdezem meg, hogy a Bath-i képzés után inkább itthon vagy inkább külföldön tervezne épületeket, akkor mi lenne a válaszod?
JD: Ha most kéne választanom, akkor azt mondanám, hogy itthon terveznék inkább épületeket. Mert külföldöt nem ismerem, nem ismerem a hagyományokat, nem ismerem a környezetet, nem ismerem a városokat. Budapestet viszont ismerem, úgy érzem, hogy itt hozzá tudnék szólni, ahhoz, ami van, olyan épületet tervezni, ami hozzátesz a városhoz. Ha viszont Londonban vagy Bath-ban kéne terveznem, kicsit meg lennék lőve, mert még nem tudom például, hogy néz ki egy angol lakás vagy hogyan élnek az emberek.
EA: A családod, barátaid mit szóltak ahhoz, hogy végül valósággá érik a külföldi továbbtanulás?
JD: A barátaim nagy része vagy már külföldön van vagy szintén most megy külföldre, úgyhogy sorstársakként segítettük egymást. A család egyik szeme pedig sír, a másik nevet. Egyrészt végig támogattak és mondták, hogy ez baromi jó, másrészt pedig sajnálják és tudják, hogy nem lesz könnyű. Persze örlünek is neki, jó lesz, hogy lesz valaki, aki fizeti a nyugdíjat a szülőknek – persze csak viccelek.
EA: A felvételi folyamat során végig azt láttuk rajtad, hogy nagyon tudatos vagy, nagyon előre gondolkozol. Már azt is tudod például, hogy mivel fog telni kint a szabadidőd?
JD: Még azt sem tudom, milyen órarandem lesz. Így pedig nehéz tervezni. Azt tudom, hogy szükségem lesz pénzre. Iszonyú sok pénzre, úgyhogy szerintem minden szabadidőmben dolgozni fogok. Szeretnék sportolni is és láttam is, hogy van hatalmas uszoda az egyetem közelében. Remélem, hogy lesz valamennyi szabadidőm és akkor majd sodródom: szeretnék minél több embert megismerni, barátkozni. Rengeteg ismerősöm kint lesz az Egyesült Királyságban. Mindenkivel megbeszéltük, hogy majd meglátogatjuk egymást. Tehát ha lesz erre időm és pénzem, akkor utazni is fogok.
EA: Engame Akadémiás diákokkal fogod tartani a kapcsolatot?
JD: Néhányukkal mindenképp.
EA: Palasik Robi, másik 2013-as mentoráltunk mondta, hogy a UCL-en a gólyák zárt Facebook csoportjában már elkezdett ismerkedni az évfolyamtársaival. Te?
JD: Én is benne vagyok a Bath-i Freshers Groupban, ahol hatalmas élet van. Megismerkedtem én is már pár emberrel. Van például egy angol lány, aki még az egyetem előtt vonattal utazik körbe Európában, most jön Budapestre, ahol én fogom körbevezetni. Amikor pedig meglett a nyelvvizsgám és értesítenem kellett erről az egyetemet (mindezt éjjel 4-kor intéztem), akkor pont fent volt Facebookon. Gyorsan átküldtem neki a levelet, hogy nézze át. Jól jött ki. Sőt már külön építész groupunk is van. Tehát a csoporttársaim harmadát is ismerem már.
EA: Hányan lesztek?
JD: Kilencvenen.
EA: Azt mondtad, hogy az órarended még nincs meg, de a tantárgylistát biztos átnézted már. Van olyan óra, amit kifejezetten vársz?
JD: Az építészettörténetet mindenképp, az a kedvencem. Lesznek stúdiómunkák, amiről egészen pontosan nem tudom mit takar, de nagyon izgalmasan hangzik.
EA: Az Index.hu nyomon követte a végzős évedet és időről időre beszámolt, hogy állsz (másik két diáktársaddal együtt). Nem merült fel benned az elején, hogy mi van, ha kudarccal végződik esetleg az év a kitűzött célokhoz képest? Nem jelentett plusz terhet, hogy párszázezer ember nyomonköveti, hogyan alakul az utolsó gimis éved?
JD: Picit. De amikor elvállaltam, akkor már láttam, hogy valami végül biztos sikerül. Úgyhogy annyira nem féltem. Persze amikor megjelent az első cikk, akkor a suliban azért megkaptam, hogy „Kapd össze magad, mert ez az iskolának is számít!” Én meg mondtam, hogy nem csak rajtam múlik, szóval beszélhetünk az érettségiről. Végsősoron nem volt olyan nagy stressz.
EA: Az Engame Akadémia mit jelentett neked a felvételi során?
JD: Legfőképpen biztonságot. Főleg az elején, amikor még nagyon bizonytalan voltam. Nem értettem, hogy műkdöik a kinti rendszer, hogy kell egyetemet választani, akkor nagyon megnyugtató volt, hogy bármikor kérdésem vagy kétségem volt, hogy ez hogy is van, akkor mindig megnyugtatóan megválaszolta a mentorom. És hát a motivációs levél megírásában volt iszonyú nagy segítség, amit kaptam. Tudtam róla beszélni, ki tudtuk javítani a hibákat. Nehéz volt az is, hogy nagyon hosszú volt a first draft. Végül sikerült a megfelelő dolgokat kihagyni és jól sikerült a levél.
EA: Tudjuk, hogy sokan mennek külföldre tanulni. Úgy, hogy te már túl vagy egy ilyen teljes folyamaton, mit üzennél azoknak, akik most fognak belevágni?
JD: Talán a kitartás a legfontosabb, hogy az akarat megmaradjon végig. Hinni kell benne, optimistának kell lenni. És bár ez sokaknak fejesugrás az ismeretlenbe, hinni kell benne, hogy jó lesz, amikor vízbe érsz.
