Korábbi interjúsorozatunkban már kint tanuló diákjainkat kérdeztünk külfödi tapasztalataikról és arról, milyen az, amikor az álom valóra válik. Ezúttal Regőczi Dórával beszélgettünk, aki szintén az Engame Akadémián készült a felvételikre és 2012-ben Skóciában kezdte meg alapképzését. Dóri jelenleg Glasgow-ban tanul pszichológiát.
Miért pont erre a szakirányra jelentkeztél? Hova és mire jelentkeztél még?
Szerettem volna sportpszichológiát tanulni, de oda sajnos nem vettek fel, így maradt a sima pszichológia. Nagyon érdekesnek tartom, és nagyon élvezem. Többek között jelentkeztem még Stirlingbe és Dundeeba is sportpszichológiára.
Mikor fogalmazódott meg benned, hogy beadod a jelentkezésedet külföldre (is)?
A 2011-es nyelvparádén találkoztam az Engame Akadémiával, és akkor tudtam meg, hogy nem is lehetetlen külföldi egyetemre felvételt nyerni. Előtte csak álmodoztam róla, de akkor döntöttem el, hogy meg is próbálom. Skóciát két okból választottam: angol nyelvterület, és ingyenes az oktatás az EU-s országokból érkező diákoknak.
Mikor kezdted el a felkészülést a jelentkezésre?
Október, november környékén kezdtük el a jelentkezést, durván négy hónapom volt rá, amit így utólag kicsit kevésnek érzek. Eldöntöttem, hogy mikből fogok emelt szinten érettségizni, elkezdtem a nyelvvizsga felkészülést is és nekiálltam a personal statementnek (motivációs levél – a szerk.).
Mesélj kicsit a felvételifolyamatról!
Talán a personal statement megírása volt a legkomolyabb feladat, de akkoriban nagyon sűrű volt a programom (szalagavatós táncpróbák, nyelvvizsga felkészítés, iskolai beadandók és edzések), úgyhogy az időbeosztásnak nagy szerepe volt. A legjobban az egyetemek keresését, és megismerését élveztem. Órákat bújtuk az internetet a barátnőmmel, és csak ámultunk. Mivel kicsit későn kezdtem el a jelentkezést, úgy érzem, hogy az Engame Akadémia nélkül nem tudtam volna időben befejezni. Segítettek eligazodni a külföldi rendszerekben, és bármilyen kérdéssel megkereshettem őket (a mentorom még íjász klubokat is keresett nekem mind az egyetemeken, mind a városokban).
Most, hogy már egyetemre jársz milyen tárgyakat tanulsz?
A pszichológia mellett még szociológiát és economic and social history-t tanulok. Nagyon kevés tanórám van (heti 11-szer kb. 50 perc), de emellett sok önálló otthoni munkát várnak el tőlünk. Az órarendet év elején kellett összeállítani. Csak annyit határoztak meg, hogy a pszichológiát fel kell vennem. Abból is több időpont volt, elég nagy szabadságot adtak ebben. Félévkor lehetett változtatni az órákon, ha volt rá igény.
Hogy telik egy átlagos napod?
Hétfőn, kedden elég sok órám van, de utána élvezem az egyetem sportlehetőségeit, könyvtárazok vagy éppen az egyik Union épületében vagyok a barátaimmal. Most épp munkát is keresek. Az első évbe ez is bőven belefér. Néha azért elég könnyű elveszni a sok szabadidőben.
Ismertél már ott valakit, amikor kiköltöztél?
Csak egy-két magyarral találkoztunk egyszer mielőtt kijöttünk volna. Tudtam, hogy koleszban leszek, ahol osztozok majd a szobán valakivel, de nem tudtam, ki lesz az. Nagyon vártam az utazást. Szerencsére a bátyám kijött velem. A beilleszkedést nagyban segítette a freshers’ week, ahol az egész elsőéves évfolyamnak szerveztek programokat. Idén sok volt a magyar elsőéves is, úgyhogy én legtöbbször velük voltam. Megnyugtató volt a tudat, hogy tudok magyarul is beszélni.
Most hol laksz és kikkel?
Az egyetem egyik kollégiumában kaptam helyet, ahova még a nyár előtt jelentkeztem az interneten. Nagyon szeretek itt lakni, mindenki nagyon kedves, mindenben próbálnak segíteni. Sajnos az első félévben egy elég rossz szobatársat kaptam, nem nagyon beszéltünk egymással. De a konyhában rajtam kívül még kilencen voltunk, nagyrészt kínaiak, akikkel a félév végére már barátoknak mondhattuk egymást. Nagyon jóban lettem egy belga lánnyal is, most ő az egyik legkedvesebb barátnőm. A szintünkön főleg erasmusos és nemzetközi diákok voltak, vannak, úgyhogy januárban szinte az egész szint kicserélődött. Kaptam új szobatársat is New Yorkból. Szerencsére sokkal jobb fej, mint az előző. A többiekkel is próbálunk megismerkedni.
Hogy ízlik a kinti élet?
Nagyon élvezem az itteni életet. Az emberek iszonyú kedvesek, az egyetemmel kapcsolatban azt érzem, hogy az intézmény van értem, és nem fordítva, a környék is nagyon szép. Szeretem, hogy ennyi lehetőséget biztosít az egyetem: a tizenegy emeletes könyvtár, a hatemeletes sportépület, és azt is szeretem, hogy minden egy helyen van. Nagyon szeretem, hogy ennyi különböző emberrel tudok itt kint találkozni. Szinte minden országból vannak diákok, rengeteg kultúrával és nézőponttal találkoztam már. Azt is szeretem, hogy sok programot szervez az egyetem: vannak kirándulások, bulik, klubok, sportesemények, valamint arra is biztosít helyet és időt, hogy a különböző kultúrák megismerhessék egymást.
Mi volt a legmeglepőbb különbség számodra?
A bátyám otthon végzi az egyetemet, és láttam, hogy mennyit szenved vele, és hogy milyenek a lehetőségei. Ahhoz képest az itteni élet sokkal könnyebb, sokkal több segítséget és élményt kapunk. Az emberek kedvessége is nagyon meglepő volt.
Van valami, ami kifejezetten hiányzik?
Hiányoznak a barátaim és a családom, de szerencsére azért gyakran beszélek velük. Az íjászat és a vezetés is nagyon hiányzik.
Milyen gyakran jössz vissza Magyarországra?
Karácsonyra hazamentem, de a tavaszi szünetben kint maradok. Nyárra mindenképp haza szeretnék menni, ha nem is többre, mint három-négy hétre.
Mik a terveid a távolabbi jövőre nézve?
A mostani szakom négy éves, de közben szeretnék majd harmadik évben elmenni valamerre Erasmusszal vagy egyéb programmal. Utána szeretnék szakosodni, azt lehet, hogy majd Magyarországon végzem el, mert ott nagyon jó a képzés, de az még nagyon messze van, még nem látom előre, hogy mit hoz a jövő.
Mit ajánlanál azoknak, akik most tervezik a külföldi felvételit?
Azt, hogy merjenek nagyot álmodni, és dolgozzanak érte. Megéri! Glasgow egy gyönyörű, élettel teli város, ahol sosem unatkozik az ember: az egyetemi programok mellett vannak koncertek, múzeumok, parkok, szórakozóhelyek, nem rég még egy kísértet túrán is voltam. Glasgowban mindig történik valami.
