A zenei tehetség és a sokoldalúság találkozása egy fiatal lány történetében, aki úgy döntött, hogy az érettségi után követi szenvedélyét a zene világában. Miként alakította Blanka karrierjét az Engame Akadémia, és milyen kihívásokkal nézett szembe, amikor végre elindult álmai megvalósításának útján? Ismerd meg, hogyan talált rá valódi önmagára, és és mi inspirálja a következő lépéseire!
Mesélj magadról! Milyen suliba jártál, és mit csinálsz a szabadidődben?
A Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola és Gimnázium nyelvi előkészítős osztályába jártam, és idén májusban érettségiztem. A hobbijaim elég változatosak voltak az évek során. A karantén alatt például megtanultam special effect makeupot készíteni, műkorcsolyáztam, jártam musical iskolába, és a mai napig szívesen énekelek. Sok időt töltök olvasással és hetente részt vettem az Engame Akadémia foglalkozásain is.
Gyerekkorodban mi szerettél volna lenni, milyen foglalkozások tetszettek?
Inkább az a kérdés, hogy mi nem szeretem volna lenni. Kicsiként állatorvos vagy popsztár, később pedig a biológia kezdett érdekelni, így tengerbiológus volt a terv, vagy valami környezetvédelmi irányzat. Emiatt májusban az emelt szintű biológia és ének-zene érettségit is letettem, hogy minél több lehetőségem legyen a jövőben. Ugyanakkor az irodalom iránti szenvedélyem is megmaradt, és szeretnék egyszer egy könyvesboltot nyitni. Egyszóval tényleg minden nap változik a mai napig.
Hogyan változtak azóta a terveid?
A szívem mélyén mindig énekelni szerettem volna. A zene mindig is közel állt hozzám, hiszen apukám is zenész, és ebben a közegben nőttem fel. Félénk gyerek voltam, ezért sok ideig tartott rájönnöm, hogy a musical és előadás világa vonz a leginkább. Ezt szeretném csinálni, mást el sem tudnék képzelni. Tavaly nyáron, amikor a mentorommal néztük, milyen biológiai szakok érdekelnek, rájöttem, hogy valójában semmi sem fog meg igazán ezen a területen. Ekkor döntöttem el, hogy itt az ideje megpróbálni azt, amire mindig is vágytam: a színpadra lépni és énekelni, akármennyire is félek.
Mikor lettél Engame-es diák? Hogy látod, miben fejlődtél azóta?
Tizedikes koromban, februárban léptem be az Engame Akadémiába, mert tudtam, hogy külföldön szeretnék tanulni. Az Engame rengeteget segített abban, hogy magabiztosabb legyek, például a nyilvános beszédben. Minden évben egy projekten kellett dolgozni, amit év végén bemutathattunk a többi diáknak, és tavaly az enyémet beválogatták a Project Fairbe, ami hatalmas kihívás volt számomra. Emellett rengeteget fejlődtem az akadémiai íráskészség, kritikus gondolkodás, vitakészség és csapatmunka terén is.
Mik voltak a legnagyobb kihívások illetve a legjobb élményeid az Engame-es évek során?
Nagyon szerettem a szemináriumokat, különösen az emberi jogokkal és vitakészséggel foglalkozó órákat. Próbáltam olyan területeket is megismerni, amelyek távolabb álltak tőlem, hogy szélesebb rálátásom legyen.
A legnagyobb kihívás számomra az volt, hogy leküzdjem a félénkségemet. Nehezen szereztem barátokat, de az Engame közössége nagyon támogató volt, ami sokat segített. Mindenki nyitott volt és barátságos, amiért nagyon hálás vagyok.
Milyen skill órákon és egyéb foglalkozásokon voltál aktív?
Minden skill órán részt vettem, amit az Engame ajánlott, sőt, voltak olyanok is, amelyeken többször is megjelentem, mert annyira érdekesek voltak. A kedvencem az academic writing szeminárium volt, hiszen nagyon szeretek írni. Az országinformáció alkalmak is nagyon hasznosak voltak, ahol különböző országok egyetemeiről kaptunk részletes információkat, így megkönnyítve a döntésünket. Ezen kívül alumni beszélgetésekre is sor került, ahol régi diákok osztották meg velünk tapasztalataikat. A kedvenc céglátogatásom az UNICEF-nél volt, mert különösen fontos számomra az emberi jogok kérdése. Nagyon tetszett, hogy mélyebb betekintést nyerhettünk ebbe a világba.
Milyen egyetemi ajánlatokat kaptál a képzés végére? Melyiket fogadtad el, és miért?
Írországba jelentkeztem Musical Theatre szakra. Mindenképpen angol nyelvű országban szerettem volna élni és tanulni és a színvonalat is erősebbnek érzem, mint Magyarországon. Három egyetemet jelöltem meg, az első helyen az MTU Cork School of Music volt, ahova csupán 24 embert vehettek fel. Eleinte nem voltam biztos a jelentkezésben, mert úgy gondoltam, úgysem vesznek fel. Szerencsémre egy hihetetlenül kedves és segítőkész mentorom volt, aki folyamatosan bátorított, hogy semmi veszítenivalóm nincs, hiszen legrosszabb esetben nem vesznek fel. Augusztusban, első körben kaptam ajánlatot ettől az egyetemtől, és eszméletlen boldog voltam. Mindez azért történt, mert végre hittem magamban és mindent megtettem, hogy sikerüljön.
Mik a későbbi karrier terveid?
A legnagyobb álmom és célom, hogy a londoni West End előadásaiban szerepelhessek. Úgy érzem, hogy az az út, amit eddig bejártam, segített abban, hogy nyitottabb legyek a világra, és megtanított arra, hogy több lábon kell állni a sikerhez és ahhoz, hogy tapasztalatban és élményekben gazdag legyen az életem.
