Nem sokan mondhatják el magukról, hogy tizenévesen könyvet írtak – még kevesebben, hogy középiskolásként saját könyvük meg is jelent. Volt diákunk, Julianna verseskötete azonban már elérhető a nagyközönség számára. Azóta Julianna a slam poetry területén is országos sikereket ért el, és 2023-ban a Diákszónok Konferencián előadóként is vendégünk volt. Interjúnkban Juliannával versei és könyvei kapcsán beszélgettünk, 2020-ban Julianna még Junior évfolyamunk diákja volt.
Mesélj magadról – hova jársz, miket csinálsz a középiskolán túl?
Le Julianna vagyok, a Budapesti Fazekas Gimnázium matematika tagozatára járok. Jövőre leszek végzős, de a matematikán kívül rengeteg minden érdekel, ezért is kezdtem el az Engame-be járni.
Foglalkoztatnak a közéleti kérdések is, önkénteskedem rengeteg helyen, és a művészetek megszállottja vagyok. Imádom az építészetet, a festészetet és a költészetet is – már másfél éve rendszeresen fellépek a budapesti Slam Poetry Klubokon, és nemrég jelent meg a legeslegelső verseskötetem.
Mikor kezdtél el érdeklődni az irodalom, versek iránt? Mi volt, ami arra ihletett, hogy verseket kezdj el írni?
Mindig is szerettem olvasni – már kiskorom óta úgy gondolom, hogy a könyvek egy teljesen új világba visznek. Ez mindig is egy különleges élmény volt számomra. Kiskoromban imádtam fantasyket olvasni, majd klasszikusokat olvastam, de az első meghatározó élményem a költészettel akkor volt, amikor az első kortárs magyar kötetet fogtam a kezemben.
Ez egy Kemény István könyv volt, és először éreztem azt, hogy ezek a versek tényleg nekem és hozzám szólnak, és teljesen új élmény volt. Azóta rengeteg kortárs költővel és munkájukkal ismerkedtem meg – mondhatjuk, hogy ők ihlettek arra, hogy én is írjak.
Emellett rengeteg csodás, szenvedélyes magyartanárom volt, akik biztattak engem és rengeteget tanulhattam tőlük, amit innen is szeretnék megköszönni nekik.
Mit szeretsz leginkább a versírásban?
Azt szeretem a leginkább a versírásban, hogy rengeteg olyan dolog van, amit sokkal könnyebb leírni, mint elmondani. Sok olyan helyzet van az életben, amikor a versírás úgymond egy terápia, és segít kiírni a fájdalmat az emberből.
Versírás közben egy teljesen más világban érzem magam, ami sokkal nagyobb és színesebb, mint az, amiben élünk.
Milyen út vezetett odáig, hogy középiskolásként saját verseskönyved jelenjen meg? Milyen érzéssel tölt el ez a tudat?
Már régóta írok verseket. Eleinte csak magamnak írogattam, aztán rátaláltam a slam poetry-re, ami rengeteget segített, mert úgy éreztem, hogy egy közösségbe tartozom. Úgy gondolom, hogy a verseknek az is a célja, hogy összehozzon embereket – ezért is jutottam arra a következtetésre, hogy érdemes lenne kiadni egy kötetet.
Remélem, hogy minél több emberhez eljut és minél több embernek nyújt majd vigaszt a borúsabb napokon, és örömmel olvassák majd őket.
Igazából nehezen tudom elmondani, milyen érzés most, hogy megjelent a könyvem. Tényleg csodás, és remélem, hogy mások is ugyanúgy örülnek neki, mint ahogy én.
Hogyan jellemeznéd az írásaidat?
Mivel ez az első verseskötetem és igazából verskezdeményezések és szárnybontogatások vannak benne, nem igazán tudom jellemezni a stílusomat. Azt elmondhatom, hogy ezek a mondatok úgymond kisebb ecsetvonások, emberi érzelmeknek a leírásai.
Tényleg nagyon hétköznapiak: hétköznapi fájdalmakat, hétköznapi csalódásokat írnak le. Ezek mindenkinek szólnak. Minden olyan embernek, aki élt már át magányt vagy csalódást, és olyanoknak is szól, akik néha csak valami szépre vágynak.
Hogyan képzeled, a későbbiekben szeretnél komolyabban foglalkozni az írással? Milyen irányban szeretnél továbbtanulni?
Még nem tudom, hogy mit tartogat számomra a jövő, de azt tudom, hogy semmiképp sem szeretném abbahagyni az írást – ez egy létfontosságú dolog lett számomra, ami nélkül már nehezen tudom elképzelni az életemet.
Viszont mivel rengeteg minden érdekel, nagyon nehezen tudtam továbbtanulási irányt találni magamnak. Mostanában az emberi jogok és a nemzetközi jog foglalkoztat, ezért valószínűleg ezen a pályán szeretnék továbbtanulni.
De az Engame-ben megtanultam azt, hogy mindez – a matematika, az írás, a vers -, ezek mind segítenek abban, hogy kialakítsam az énképemet, és segítsenek az utamon. Úgy gondolom, hogy az Engame-ben tanultam meg azt, hogy hogyan értékeljem ezeket az apró dolgokat az életben.
Van valami jó tanácsod a hozzád hasonló érdeklődésű diákok számára?
Azt tanácsolom a hozzám hasonló érdeklődésű diákoknak, hogy ne hagyják abba az írást, mert ez egy csodálatos dolog. Legyenek kitartóak, olvassanak sokat, mert az rengeteget segít – tényleg úgy lehet tanulni, hogy a nagyoktól olvasunk.
És ne féljenek az elutasítástól, mert az tesz erősebbé.
Te is szívesen csatlakoznál az Engame közösségéhez?
Oktatási programunk és táboraink pályaválasztást és továbbtanulási döntést segítő programokkal, valamint a való élethez, felvételhez és egyetemi tanulmányokhoz elengedhetetlen készségek és nyelvtudás fejlesztésével támogatják diákjainkat, hogy megtalálják útjukat és elérhessék céljaikat.
