Érdeklődése a programozás és a mesterséges intelligencia által felvetett kérdések iránt már a középiskola alatt kiütközött. A gimnázium utolsó évére az elméleti fizika iránti erős kötődést végzős projektjének témája váltotta fel, egyben segített véglegesíteni továbbtanulási döntését. Kepes Miklós, volt diákunk, a londoni Imperial College másodéves, Artificial Intelligence (Mesterséges Intelligencia) szakos hallgatója. (A cikk 2015-ben készült.)
Mi volt a kedvenc tantárgyad az általános iskolában és a gimiben? És miért?
Nehéz erre válaszolni, mert inkább játszani és szórakozni szerettem a barátaimmal, mint ülni az órákon. Általánosban a történelem volt még a legérdekesebb, a legtöbb tárgyat nehezen tudtam hova tenni. Gimnáziumban a fizika, a magyar, a matek. Azokat a tárgyakat szeretem, ahol gondolkodni kell és lehet vitatkozni.
Mi motivált abban, hogy külföldön tanulj tovább? Szóba sem jött egy neves magyar intézmény?
A felmérések, és azok alapján is, amiket hallottam, úgy gondoltam, hogy a jobb külföldi egyetemeknek sokkal magasabb az oktatásbeli színvonala. Ahhoz, hogy találjak motivációt a tanuláshoz, fontos, hogy lássam annak az eredményét. És hogy érezzem, ha én megdolgozom érte, akkor menni fog, és újabb lehetőségek nyílnak meg előttem.
Anglia mindig is közel állt a szívemhez, nem volt nagy kérdés, hogy azt válasszam ki célomként, hogy egy itteni egyetemre bekerüljek. Itthon is jelentkeztem, és nem is tetszett, hogy szinte bárhova könnyű bejutni, oda is, ahova én magam nem venném fel magamat. Sokszor nincs meg a kihívás, hogy megdolgozzon az ember azért, hogy bekerüljön.
Van-e az ismerőseid között olyan, aki ugyanazt tanulja itt Magyarországon, mint Te külföldön? Szoktatok-e erről beszélgetni?
Igen, vannak ismerőseim, akik hasonlót tanulnak otthon, mint én kint. Tapasztalataim szerint az egyik fő különbség, hogy itt több anyagot adnak le, viszont állandó számonkéréssel és mindenféle segítség megadásával próbálják biztosítani, hogy a tanuló ezeket rendesen megtanulja és a vizsgára csak át kelljen néznie. Ezzel ellentétben úgy látom, hogy otthon néha az egyetem nincs minden erejével azon, hogy a diák megtanulja, amit kell. Otthon gyakran elfogadható a kettes, itt kint mindenki legalább 60-70 %-ra hajt vagy még jobbra. Itt az összes órai jegyzet rögtön elérhető online, valamint általában felvétel is készül az előadásokról és minden tárgyból rendszeres tutoriálok és courseworkok segítik az elmélyülést.
Ami még szintén nagyon fontos nekem, hogy itt sokkal emberibb a tanároknak a tanulókhoz való hozzáállása. Például, még ha valami egyszerű, egyértelmű dolog is az, amit nem értek, a professzor akkor is kedvesen elmagyarázza és nem lenéző – hiába van két diplomája az MIT-ról és szerzett PhD fokozatot a Stanfordon. Ráadásul, mondjuk, amikor levelet írok neki, nyugodtan használhatom szimplán csak a keresztnevét, ami otthon szerintem jóval ritkábban fordulhatna elő.
Különbséget jelent a rengeteg ingyenes (azaz a tandíjban benne levő) szolgáltatás, amit az egyetem biztosít. Például ha munkát keres az ember, akkor segítenek megírni a CV-jét, gyakorolni az interjút, ha bármi személyes gond van, akkor van az egyetemen pszichológus, akihez fordulni lehet, ha nem megy az angol, akkor lehet járni négy különféle angolra.
Miket vártál a külföldi továbbtanulástól? És hogy látod, álmaid, elvárásaid milyen mértékben valósultak meg?
Azt vártam, hogy kemény lesz, de izgalmas és szuper lehetőségeket teremt számomra a jövőben. Úgy látom, hogy az álmaim ebből a szempontból megvalósulnak, viszont természetesen mindenért alaposan meg kell dolgozni, semmi sem hullik az ölembe, például mindenki talál munkát végül, de az odavezető út kemény lehet.
Emlékszel a pillanatra, hol voltál, mit csináltál, mikor megtudtad, hogy felvettek arra az egyetemre, ahol most tanulsz?
Igen, emlékszem. Az felvételi interjúm után mondták, hogy két héten belül tájékoztatnak, onnantól kezdve percenként néztem az e-mailjeimet, hogy van-e hír. Végül valamikor a második héten olyan este 10 körül jött a figyelmeztetés, hogy valami megváltozott a UCAS profilomon. Úgy döntöttem, hogy inkább csak reggel nézem meg, addig is gondolhatom, hogy felvettek-e. Reggel megnéztem, és láttam, hogy tényleg felvettek. Nagyon boldog voltam.
Mit tanácsolsz, mire figyeljenek leginkább, akik külföldön szeretnének továbbtanulni?
Mindent érdemes alaposan elolvasni és átgondolni. Ha valamit elfelejt az ember, amit kér az egyetem, akkor könnyen úszhat az álma. Például, ha fontos az egyetemnek a várható jegy, akkor nem szabad kihagyni.
Anyagilag megterhelő lehet a családnak az angliai tanulás, sok egyetem és szak mellett szinte lehetetlen a munka. Nálunk is kérték, ha lehet, ne dolgozzunk mellette (nyáron természetesen nyugodtan szabad). Ezért érdemes előre beosztani az erőforrásokat.
A jelentkezésnél csak olyan egyetemeket ésszerű választani, ahova az ember minden szempontból nagyon szívesen menne. Például az Edinburgh-i egy fantasztikus egyetem, szuper oktatással és gyönyörű helyen van, ám ha az ember nem bírja a kicsit hidegebb, esősebb időjárást, akkor ne válassza azt.
Pro és kontra a külföldi továbbtanulásban, életben?
Az egyetem, az oktatás színvonala, a sokféle ember, a rengeteg új tapasztalat nekem mind pozitív élmény. A londoni árak, a családtól és az otthoni barátoktól való távollét viszont sokszor jár nehézségekkel (bár néha előnyökkel is). Nehéz fenntartani az otthoni, és az új, kinti kapcsolatokat is egyszerre.
Tervezel-e hazatérni? Ha igen, hogyan látod, minek kell ahhoz teljesülnie, hogy a kint megszerzett diplomádat itthon kamatoztatni tudd?
Dolgozni mindenképp Angliában szeretnék egyelőre, az állampolgárságot is szívesen megszerezném. Aztán hosszútávon jó lenne magam itt Angliában és Magyarországon is otthon érezni. Nem hiszem, hogy nehéz lenne otthon kamatoztatni az itteni diplomámat, bár ott sajnos jóval kevesebb az izgalmas munkalehetőség, nem beszélve a fizetésbeli különbségekről.
