Junior évfolyamos diákunk, Piszker Bence szervezésében jótékonysági kerekasztal-beszélgetést tartottunk, ahol a Notre-Dame-székesegyház leégése és az ezzel kapcsolatos jótékonysági kezdeményezések körüli ellentétekről vitáztak diákjaink. A beszélgetés végén közönségszavazással dőlt el, hogy a belépőkből befolyt összeget a székesegyház felújítására vagy a Gyermekétkeztetési Alapítvány javára ajánljuk fel.
A cikkből megismerheted, milyen érvek hangzottak el az egyik és a másik oldal mellett, valamint azt is, hogyan döntött végül a közönség.
Miután a 2019. április 15-ei tűzvész következtében megsemmisült a Notre-Dame-székesegyház tetőszerkezete és összeomlott az épület huszártornya is, adományozási hullám indult a felújítás érdekében és napokon belül összegyűlt a szükséges összeg.
A nemzetközi összefogás e példája hatalmas médiafigyelmet kapott, és az adományozás méltatása mellett előtérbe került a kérdés: miért nem láttuk eddig ezt a pénzt, és miért nem olyan globális méretű problémák megoldására adományozunk inkább, mint az éhezés, a szegénység vagy a klímaváltozás.
Ez a kettős reakció motiválta a Junior (11.) évfolyamos Piszker Bencét a témával foglalkozó jótékonysági kerekasztal-beszélgetés megszervezésére.
„A katasztrófa után engem nagyon megleptek a kritizáló cikkek és az alattuk lévő rengeteg negatív komment. Nem sokkal később Pongrácz Bálint barátom vetette fel, hogy ebből jó vitatéma lenne, és rögtön elkezdtem gondolkodni a megvalósításon.
Egyrészről nagyon érdekelt, hogy mit hoznak ki a témából az engame-es srácok, másrészről szerettem volna, ha ezzel értéket is teremtünk. Ez egy érdekes téma lett volna egy baráti összejövetelen péntek este, de úgy gondoltam, ebben az esetben nem csak beszélni kell róla, hanem tenni is a megoldásért” – meséli Bence.
A kerekasztal-beszélgetésen három vitakultúrában jártas engame-es diák, Romsics Rozina (Junior), Pongrácz Bálint (Senior) és Sugár Bence (Junior) különböző nézőpontokat képviseltek. Rozina amellett érvelt, hogy a felújításra szánt pénznek jobb helye is lehetne, ellenpárjaként Bálint a katedrális mint keresztény-európai jelkép szerepét hangsúlyozta, Bence pedig objektív szemlélőként igyekezett közelíteni a két pólust.
Piszker Bence, aki a szervezés mellett moderátorként vett részt a beszélgetésen, az érzékeny téma kapcsán hangsúlyozta:
„Alapvetően nagyon rossznak tartom, hogy az emberek vagy elzárkóznak egyes közéleti témák megvitatásától, vagy szinte vallásként kezelik őket, és teljesen az érzelmekre hallgatva, logikus gondolkozás nélkül vonnak le következtetéseket.
A mostani kerekasztalhoz hasonló viták kapcsán a közönség szempontjából talán a legfontosabb, hogy a felek logikusan felépített érvekkel próbálják meggyőzni egymást, nem a másik orrának eltörésével. A vita követése gondolkozásra készteti a fiatalokat, miközben érvelni is megtanulhatnak. Ezen kívül nyitottá teszi őket a közéleti kérdések megbeszélésére.
Ugyanakkor nagyon fontosnak tartom, hogy a korosztályom ne csak nézőként, hanem a viták részvevőjeként is jelen legyen. A legtöbb közéleti kérdés befolyásolja a jövőnket, ezért fontos, hogy képviseltessük a mi szempontjainkat is.”
A vita során elsőként az került szóba, hogy miért éppen a notre-dame-i tűzvész volt az, ami ilyen mértékben megmozgatta nemcsak a francia, hanem a nemzetközi közösséget is, mikor léteznek ennél sokkal nagyobb mértékű, több ember életét közvetlenül befolyásoló problémák is.
Bálint ennek kapcsán kiemelte, hogy a Notre-Dame nem csupán egy népszerű helyi látványosság, hanem az évszázadok során az európaiság esszenciájának és az egész keresztény kultúrkörnek jelképévé vált. Mindemellett igaz, hogy léteznek globálisabb problémák, de míg azoknak a megoldása sokkal összetettebb és a hétköznapi ember számára beláthatatlanabb, addig egy szeretett katedrális újraépítése olyan feladat, amelynél bárki úgy érezheti, hozzátehet a megoldáshoz és közös erővel könnyedén sikert érhetünk el.
Bence hozzátette, hogy az adományozásnak közösségformáló ereje van, és a restaurált templomot sokkal inkább magáénak fogja érezni az, aki hozzájárult a felújításához. Rozina ezzel kapcsolatban azt hangsúlyozta, hogy az adományozási hullámhoz nagyban hozzájárult az az óriási médiafigyelem, amit az eset kapott, és a csoporthoz való tartozni akarás, aminek hatására az emberek részesei akartak lenni a megoldásnak. Ugyanakkor nem szabad azt hinnünk, hogy ezzel „megvolt a napi jó cselekedet”, az emberiség jövője érdekében muszáj távolabbra is néznünk, a média pedig felelős azért, hogy a nagyobb problémák is hasonló módon eljussanak az emberekhez.
Forrás: Wikipedia Commons
Bálint érvelésére, miszerint például az éhezés problémájának megoldásához messze nem elég az az összeg, ami a felújításra befolyt, Rozina elmondta, hogy az összeg helyett sokkal inkább arról van szó, hogy mire fordítjuk a figyelmünket napi szinten, milyen kis lépéseket teszünk a saját életünkben, hiszen ezek összeadódnak és kölcsönösen hatnak egymásra, így lehet hosszú távon változást elérni.
A vita során szóba került még többek között, hogy azt az adományozott összeget, amire már nincs szükség a konkrét restauráláshoz, vajon etikus-e másra fordítani az adományozók hozzájárulása nélkül, valamint az is, hogy a felújítás során az épület eredeti külső jellegét állítsák vissza, vagy egy modernebb, környezettudatosabb arculatot kapjon a katedrális.
A diákok egyetértettek abban, hogy ha már összegyűlt a felújításhoz szükséges összeg, akkor érdemes a think global, act local (gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan) alapelvét követni, és kisebb problémák közös megoldásával hozzájárulni ahhoz, hogy a nagyobbakkal való szembenézésre is motiválttá váljanak az emberek.
Egyetértés született abban is, hogy külsőleg az eredeti arculat kerüljön visszaállításra, és a fennmaradó összeg alkalmas lehet rá, hogy máshol létesítsünk környezetvédelemmel foglalkozó központokat.
Bence összegzésében megragadta a lényeget: egyrészt az, hogy egy épület felújítására és más problémák megoldására is adományozunk, nem zárja ki egymást, másrészt fontos, hogy a végcélt tartsuk szem előtt, mégpedig, hogy mindannyian egy jobb világot szeretnénk, és az, hogy ezt különböző irányokból közelítjük meg, nem kell, hogy ellentéteket szüljön.
A fentiek szellemében a beszélgetés végén a közönség és a vitázók is egyértelműen a Gyermekétkeztetési Alapítvány támogatása mellett döntöttek, így a belépőkből befolyt összeget nekik juttatjuk el. Piszker Bence erre reagálva elmondta, hogy örül az eredménynek, hiszen egy saját környezetünkben lévő ügyet támogathatunk így.
Köszönjük Bencének a szervezést, az édesapjának az eseményről készült fotókat, diákjainknak pedig a nagyon izgalmas és kulturált vitát!
