Sikeres felvételi a Cambridge-re, és ami mögötte van

“Az, hogy a problémát megoldom-e, nem attól függ, hogy mi jár érte – azért kezdek neki, mert kíváncsi vagyok a megoldásra.” Nehéz, de nem lehetetlen felvételt nyerni a világ egyik legjobb egyetemére. A versenyeredmények segítenek, de a hangsúly a problémamegoldókészségen, a motiváción és azonnal számonkérhető tárgyi tudáson van. 2014-ben beszélgettünk mindezekről és a Cambridge-i interjúról.

Engame Akadémia: Mivel a Cambridge-re is jelentkeztél, már október 15-én leadtad a jelentkezésedet a többi egyetemre is. Szinte azonnal kaptál egy offert Glasgowból, de nem különösebben repestél az örömtől, annak ellenére, hogy nem egy gyenge egyetemről van szó.

Forman Ferenc: Glasgow volt az az egyetem, amit a képzeletbeli rangsorban az utolsó helyre tettem. Péter, a mentorom is úgy írt vissza az offer kapcsán, hogy “Lesz ez még jobb is”. Nem vagyok az a típus, aki az ehhez hasonló előre várt sikerek után nagyon szokott örülni.

EA: Decemberben aztán jött a Cambridge-i szóbeli. Ez nagy lehetőség minden diák számára, de nem igazi siker az interjúbehívó, hiszen a jelentkezők nagyjából 80%-át behívják.

FF: Stresszelős volt az biztos. Főleg, ha az ember egyedül megy ki, mint én. Azt se javasolnám senkinek, hogy a szüleivel menjen, inkább barátokkal vagy ha tud olyanokról, akik még mennek oda interjúzni, akkor érdemes hozzájuk csatlakozni. Nekem sokat jelentett, hogy pl. a repülőtéren tudtam beszélni olyan diákokkal, akik szintén erre a Cambridge-i felvételire utaztak. Segített oldani a feszültséget. Ez már csak azért is jól jött, mert nagyon fontos, hogy az interjún ne zárkózzon be az ember, mondja ki az összes gondolatát, mert ami benne ragad, azzal aztán tényleg semmit nem tudnak kezdeni. A repülőn még találkoztam egy román lánnyal, aki szintén a Cambridge-re jelentkezett, vele pedig az angolt tudtam gyakorolni. Át tudtam állítani az agyamat angolra az interjú előtt.

EA: Mi fogadott campuszon?

FF: A college-ok képviselői nagyon kedvesek az interjúzókkal: több olyan helyre is beengedtek minket, ahová a hivatalos előírások szerint nem mehettünk volna be.

Maga az interjú két 10 perces részből állt. Négy interjúztató párban vizsgáztatja a diákokat. A Tirinity Hall College-ban mindkét interjúm szakmai volt. Az első inkább a tárgyi tudást vizsgálta. Feltették a kérdést és azonnal kellett válaszolni, ami átlagos versenyekhez és érettségihez szokott magyar diáknak szokatlan. Én is megilletődött voltam kicsit annak ellenére, hogy ilyen tekintetben tudtam, mire számíthatok, ráadsául korábban már sok helyen jártam és mérettettem meg. Az első interjún volt például egy matekos kérdés, amire csak az interjú után jutott eszembe a válasz.

A második interjú inkább a problémamegoldó készséget vizsgálta. A hangulat is oldottabb volt.  Az egyik feladat az óceánok pH értékével volt kapcsolatos. A másik pedig az volt, hogy mekkora a legnagyobb henger, amit bele lehet helyezni egy adott sugarú gömbbe. Csak papírt és ceruzát kaptam, a logika volt a fontos, hogy lássák, tudom, hogy kell megoldani. Nem kellett végigszámolnom.

EA: Milyen érzésekkel jöttél haza Cambridge-ből?

FF: Vegyes. Tudtam, hogy nehéz kérdéseket kaptam, amire számítottam is, ugyanis általában a diákok profiljához szabják a nehézségi szintet. Több feladatot is csak felemásan tudtam megoldani, nem voltam elégedett a teljesítményemmel. Ők viszont arra voltak kíváncsiak, hogy mennyire tudom feltalálni magam egy-egy helyzetben.

 EA: Aztán megérkezett az offer. A szakra, amire jelentkeztél (Natural Sciences), csak 15 diákot vettek fel, nagyjából minden kilencedik jelentkezőt.

FF: Fantasztikus érzés volt. Egy barátom súgta meg, hogy már küldözgetik az offereket. Én is megnéztem az e-mailjeimet és amikor láttam, hogy én is kaptam, nagyon sok embert felhívtam, mindenki gratulált, még azok is, akik a versenytársaim voltak. Az angliai ismerősök is örültek, elképesztő, hogy ott is mekkora presztizst jelent, hogy valakit felvesznek a Cambridge-re.

EA: Szinte lehetetlen magunkat objektíven szemlélni, mégis erre kérlek: magadat és a profilodat ismerve mit gondolsz, mi volt a legfőbb oka annak, hogy felvettek a világ legjobb 5 egyetemének egyikére?

FF: Úgy gondolom, hogy a legfőbb erősségem az volt, hogy mindamellett, hogy jó eredményeket értem el az egyes tantárgyak versenyein, elsősorban kémiaversenyeken, látszott rajtam, hogy én ezeket nem azért csináltam, mert a nagypapám azt mondta, hogy ő is ezzel foglalkozott, nekem is ezzel kell foglalkoznom, hanem azért, mert én tényleg szeretek ilyen természetű problémákon gondolkodni. Az, hogy a problémát megoldom-e, nem attól függ, hogy mi jár érte – azért kezdek neki, mert kíváncsi vagyok a megoldásra. Szeretném hinni, hogy ezért vettek fel. Ha nem ezért, akkor azért, mert látták, hogy több tantárgyból is jó versenyeredményeim vannak. Az ilyen egyetemek számára pedig fontos, hogy egy diák ilyen értelemben is “többfunkciós” legyen. Hiszen az életben elég valószínűtlen, hogy az ember egyetlen egy dolgot csináljon. Ennek a szaknak, is ez a lényege: Natural Sciences. Nem csak kémia, fizika, biológia, hanem mind egyben.

EA: Te melyiket szereted leginkább?

FF: A kémiát. A csúnya válasz az, hogy azért, mert ebben vagyok a legsikeresebb, de ez nem lenne teljesen igaz. Amikor biológiával foglalkozom, akkor is mindig keresem benne a kémiát. A variálhatóság, ami a kémiában megvan és hogy mindig újat tud nyújtani – bár ezt az újat nem mindig egyszerű megtalálni – számomra nagyon fontos. És az, hogy rendszert tudok keresni és látni egy olyan adathalmazban, amiben a legtöbben csak a magolnivalót látják, óriási sikerélmény.

EA: Tudsz mondani valami nagyon banális, kézzelfogható problémát, amire a természettudományokon keresztül lehet megoldást remélni?

FF: Az egyik nyáron elhatároztam, hogy nem fogok számolni, vagy ilyen jellegű természettudományos problémákkal foglalkozni, de nem sikerült: egy feladat megragadott és nekiálltam. Akkor még kajakoztam és hát lusta vagyok. Az érdekelt, hogy ha folyásiránnyal szemben kajakozom milyen sebességgel kell eveznem, hogy a legkisebb energiabefektetéssel jussak fel a folyón. Ha lefelé megyek, akkor ugye ez egyértelmű: ha meg sem mozdulok, a folyó akkor is levisz. Viszont ha felfelé megyek, és túl lassú vagyok, akkor egy helyben maradok vagy visszavisz a víz. Ha pedig túl gyorsan hajtom magam, akkor nagyon erős lesz a közegellenállás. Elég hosszas volt kiszámolni.

EA: Melyik volt a felvételi folyamat legnehezebb része számodra?

FF: Júliustól decemberig az angol nyelvtudásomat kellett olyan szintre hozni, hogy tudjak interjúzni. Idegőrlő volt, hogy sokáig nem hívtak be interjúra. Illetve kaptam egy visszautasítást elég korán az Imperial College-tól. Miután több osztálytársamat is behívták oda, illetve offert is kaptak, engem meglehetősen elbizonytalanított a visszautasítás azzal kapcsolatban, hogy vajon tényleg értelmes-e, amit az elmúlt években csináltam.

EA: Mentorod, Péter a Harvardon illetve a University of Chicagón tanult. Ez biztos jelentett plusz motivációt. Miben segített leginkább?

FF: Péter kommunikációs képességei és az, hogy meg tudta fogni a személyiségemet, meglátta, hogy melyik része lesz vonzó az egyetemek számára, egy nagyon fontos tényező volt. Visszaolvasva az első personal statement vázlatomat arra jutottam, hogy elég banális és semmitmondó lett volna. Péter példakép is volt számomra, egyrészt az egyetemi tapasztalata miatt, másrészt a multifunkcionalitásáért. Inspiráló volt látni, hallgatni az Engame Akadémiás angol klubokon, hogy az élet sok területén mozog otthonosan. Nem olyan ember, mint akit elképzelnék akár egy matematikusnak, akár egy művészettörténésznek (Péter matematikából és művészettörténetből szerzett diplomákat – a szerk.). Nagy biztonságot jelentett nekem: minden kérdésemre válaszolt, soha nem hagyott kétségek között őrlődni.

EA: Ha odamenne hozzád egy kilencedikes vagy tizedikes diák, aki természettudományok iránt érdeklődik és megkérdezné, hogy “Feri, van három évem az érettségiig. Mit csináljak, hogy felvegyenek egy jó angliai vagy skóciai egyetemre?”, mit mondanál neki?

FF: A Cambridge-szintű egyetemekre sokféleképpen be lehet jutni. Van több olyan ismerősöm, akikről nem gondoltam volna, hogy felveszik. Egy fiatalabb diáknak azt javasolnám, hogy találja meg a tudományok közül azt, amivel szeret foglalkozni. Egy könyvet sem kell az elejétől az utolsó betűig végigrágni. Ha talál olyan fejezetet, ami tetszik neki, akkor abban mélyedjen el. És keressen olyan embereket, akikkel kölcsönösen tudják inspirálni egymást.

EA: Volt már szó arról, hogy az életben vannak problémák, kérdések, amiket a természettudományokkal lehet megoldani vagy megválaszolni. Így jött szóba a kajakozás. Ha fel leszel vértezve az egyetemi szintű tudással, tudod már, hogy milyen tudományos kérdésekkel foglalkoznál szívesen?

FF: Van egy kísérlet ami érdekel: a molekulák szimmetriáját vizsgálnám – miért csak “balkezes” tejsavmolekola van a természetben, tükörképe miért nincs? Az iskolai felszerelések ehhez nem elégségesek, de mondjuk a KFKI már talán alkalmas lenne erre. Fontos lenne, hogy különböző tudományokat tudjak használni egyszerre: fizikát és kémiát, főleg a részecskefizikát. Ezzel a kísérlettel közelebb lehetne kerülni akár az élet eredetéhez is.

Az interjú második része már néhány hónappal, a sikeres felvételi után:

Forman Ferenc diákunkkal tavasszal beszélgettünk, akkor még kérdéses volt, hogy felveszik-e Cambridge-be kémia szakra, azóta viszont sikeres felvételt nyert álmai egyetemére! Gratulálunk neki! Májusban a Mengyelejev Diákolimpiáról bronzéremmel tért haza, júliusban pedig Vietnámban, a Nemzetközi Kémiai Diákolimpián képviseli hazánkat. Ferit az ororszországi versenyről és jövőbeli céljairól kérdeztük.

Engame Akadémia: Mesélnél nekünk a Mengyelejev Diákolimpiáról?

Forman Ferenc: Ez a verseny annak a bizonyítéka, hogy a kémiaversenyek milyen stabil képződmények, hiszen túlélte a Szovjetunió szétesését, ez volt a régi szovjet OKTV (nevet). Éppen ezért főleg posztszovjet országokból érkeznek versenyzők, bár idén az ukránok érthető okok miatt nem vettek részt a versenyen, de a szaúd-arábok igen.

Komolyabbra fordítva a szót, a versenyt Volkovoban és Moszkvában rendezik, összesen nyolc napig tart. A verseny három fordulós, mindegyik öt órás. Az első, elméleti részben nyolc feladatot kell megoldani, a másodikban pedig háromszor tizenöt feladatot kapunk, amiből egyet-egyet kell teljesíteni. A második feladat sokkal nehezebb, mint az első, mert a kémia kifejezetten specializált területeit célozza meg. A harmadik a gyakorlati forduló.

EA: Ez egy nemzetközi verseny. Sikerült külföldi fiatalokkal barátkozni?

FF: Igen! Nehezítette az ismerkedést, hogy a legtöbben jobban szeretnek oroszul beszélni, mint angolul. Csak a litvánok, szaúd-arábiaiak és románok tudtak angolul, velük összebarátkoztunk.

Magyarországról összesen négyen mentünk a Mengyelejev versenyre, viszont négy éve folyamatosan mi négyen vagyunk az itthoni korosztályi versenyeken az elsők, úgyhogy elég jól ismerjük egymást.

EA: Miket láttatok a nyolc nap során?

FF:  Láttam az orosz erdőt, ami hatalmas és nyugodt. Megnéztük a Vörös teret, bár nekem annyira nem tetszett, aztán láttam a dugókat és két órán kerszetül álltunk egy körgyűrűn, ami szintén nem tetszett. Viszont az egyetem jó volt. A nyolc napból összesen hármat töltöttünk versenyzéssel, tehát sok egyéb programban részt vehettünk. Voltunk ugrálóvárban, foglalkoztak velünk animátorok, rendeztek foci, röplapda és asztalitenisz bajnokságokat nekünk. Moszkvában sajnos bokaszalag húzódást szenvedtem focizás közben. Viszont megbizonyosodhattunk róla, hogy a ‘Meanwhile in Russia’-videók nem kamuk – igaz, mi csak traktort meg tevét láttunk az autópályán, vadászgépet nem.

EA: Ezek szerint nem csak munkából állt ez a több, mint egy hét.

FF: Az olimpia egy jutalom. Négy évig azzal motiválják a diákokat, hogy ha elég szorgalmasak, akkor kijuthatnak az olimpiára.

EA: Te Cambridge-be készülsz továbbtanulni, ugye?

FF: Igen. Cambridge-et jelöltem meg elsőként, a második opcióm pedig Southampton. A University of Southampton jelenleg az ötödik helyen áll az angliai egyetemi ranglistákon, ha a kémia szakot nézzük. Nagyon ambiciózus egyetem, rendkívül kedvező lehetőségekkel várják a diákokat, anyagi támogatást és érdekes kutatási programokat nyújtanak. Persze mindez Cambridge-re is vonatkozik, de Southamptont is kell néha reklámozni.

EA: Mi választ el Cambridge-től?

FF: Az angoltudásom. Augusztusban nekifutok az IELTS nyelvvizsgának.

EA: Ezt eléggé a végére hagytad…

FF: Ezért jó a versenyzés. Az ember megszokja a stresszhelyzeteket és nem blokkol le attól, hogy ez az egy lehetősége van. Én szerintem már megszoktam az ilyen helyzeteket, és tudok teljesíteni nyomás alatt is. Reméljük, ez az IELTS vizsgán is így lesz.

EA: Ha bekerülsz akár Cambridge-be, akár a Southamptonba, szeretnél kint maradni Angliában? Mik a terveid?

FF: Személyes okok miatt mindenképp hazajönnék. Családalapítás miatt itthon szeretnék lenni és nem hiszem, hogy ma ez lehetetlen, akár külföldi munkavállalás mellett sem.

EA: Sok sikert kívánunk neked a vietnámi versenyre! Reméljük, ismét éremmel térsz haza és az IELTS nyelvvizsgád  is sikerül! Aztán várjuk a képeslapokat Cambridge-ből!

Hasonló cikkek